Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

292 Könyvismertetés több a párhuzamos kutatás, sőt a már megnyugtató módon feltárt törvényszerűségek, ismeretek újrakutatása. Ennek az oka is nyilvánvaló: olyan könyv-, folyóirat-, tanulmánytömeg lát napvilágot, hogy sokszor gazdaságosabb a saját munkánkra hagyatkozni, mint hosszadalmas irodalmi búvárkodással tölteni az időt, — azt az időt, amely közben rohan, és így újabb és újabb eredmények megszületését teszi lehetővé. Más a helyzet azonban akkor, ha kényelmesen és majdnem naprakészen értesülhetünk a mások kutatásairól. Nem valami divatos áramlat, hanem a szükségszerűség hozta magával a különféle gyűjteményes munkák kiadását. Az elmondottakkal azt igyekeztünk aláhúzni, hogy ma a kutatási eredményekről szóló megfelelő tájékoztatásnak sokszor olyan nagy a jelentősége, mint magának a kutatásnak. És mi van a hézagpótló szereppel? Ez a megállapítás is helytálló. A Hidrológiai Bibliográfia csak a nyomtatásban megjelent művekkel, a Műszaki Lapszemle és a Vízügyi Figyelő csak a nyomtatásban megjelent szakirodalommal és az utóbbi ezenkívül csak néhány kiválasztott kutatással, a Hidrológiai kutatások számbavétele csak a gyakorlatot közvetlenül segítő kutatásokkal, a különféle információk csak az előre kiválasztott témakörökkel foglalkoznak, de összegyűjtve és annotálva seholsem kaphatunk ilyen folyamatos és teljes áttekintést a VITUKI kutatásairól, mint a szóban forgó kiadványban. A gyűjtemény évenkénti tagolásban, időrendben ismertet 1203 témát. Minden témárói megadja a törzsszámot, a tudomány, ill. szakterületi megjelölést, a címet, valamint a néhány soros tartalmi kivonatot. A témák időrendi áttekintésével elsősorban a kutatás fejlődési irányaira és a kutató-munka tartalmi bővülésére kapunk képet. A gyűjtemény gyakorlati használatát a 21 tudomány- ill. szakterület szerinti, valamint földrajzi fékvés (vízfolyások, források, tavak, tározók, fürdők; terület, települések) szerinti mutatók könnyítik meg, ill. teszik lehetővé. — A tudományok fokozódó differenciálódása és ugyanakkor integrálódása megkövetelte, hogy a legtöbb téma két vagy több tudomány, ill. szakterület csoportjában is szerepeljen. A rendkívül értékes jegyzékgyűjtemény áttanulmányozásakor azonban bizonyos hiányérzet is felmerül: — biztosított-e a továbbiakban a kutatási eredmények folyamatos és gyors közreadása; — nem kellene-e a gyűjtemény használhatóságát fokozni további adatoknak (szerző ill. témafelelős, témaszám, terjedelem, ábrák-táblázatok száma, megrendelő ill. kezdeményező) és más intézmények vízgazdálkodási kutatásainak a közlésével; — nem lehetne-e a legszorosabban kapcsolódó témákra visszautalni; — nem lenne-e kívánatos a témák annotációit az alapvető irodalmi hivatkozással kiegészíteni; — nem lenne-e célszerű a csak egy-két témát felölelő tudomány-, ill. szakterületet (pl. csatornázás, víziutak, völgyzárógátak) másba olvasztani, és az igen sok témát magában foglaló néhány tudomány- ill. szakterületet (pl. hidrológia, hidraulika) továbbosztani. E kérdések felvetése indokoltnak, a kiadvány előszavának és az összeállítónak a válasza megnyugtatónak látszik: A továbbiakban a tárgyévet követő féléven belül folyamatosan megjelenik a kiadvány és ezekben a kötetekben még fokozottabban figyelemmel lesznek a használók kívánságaira.