Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

260 Hernády Alajos magasítást, a másodikban („B" ütem) a töltés szélesítését, a harmadikban pedig („C" ütem) a biztonságnak megfelelő magasítást és a végleges kialakítást kellett elkészíteni. Az így kialakítandó szelvény egységesen 5,0 m korona szélességű l:2-es, illetve 1:3-as hullámtéri és l:2-es, illetve l:4-es mentettoldali rézsűjű. Ez csak szóban biztosította az egyébként helyesen hangoztatott egyenlő biztonságra történő kiépítés elvét, mivel a gyakorlatban az egyenlő biztonság uniformizált töltésszelvényt jelentett. Ennek helytelenségét ma már senki nem vitatja. Mind elméletileg, mind pedig gyakorlatilag bizonyított, hogy árvédelmi biztonság szempontjából nem elég csak magát a töltést vizsgálni, hanem a szivárgási szempontból vele együtt dolgozó talajtömböt, mint szerves részt hozzá kell számítani. E kettő együttesét kell helyesen árvédelmi gátként kezelni [1]. Mivel az altalaj, a fedőréteg és a rendelkezésre álló földanyag helyileg változik, az azonos biztonság általában csak változó alakú, változó méretű és változó szerkezetű töltésekkel érhető el [2]. Az ismertetett ütemezésnek megfelelően 1957 — 1964 között teljes mértékben befejeződött az „A" ütem kiépítése, és a 7 + 000—12 + 000 tkm. közötti szakaszon elkészült a ,,B" ütem földmunkája is. Ez alatt a nyolc év alatt fokozatosan csökkenő ütemben, kereken egymillió köbméter földet építettek be. Ilyen kiépítettség mellett következett be az 1965. évi árvíz, amelyik magasságával és 90 napos tartósságával alaposan próbára tette a védelmi,vonalakat és a védekező szervezetet. Az árvíz alatt végzett alapos megfigyelő münka sok új megállapításhoz vezetett és jelentős segítséget adott a védvonalak helyes értékeléséhez. A tervezés és a tényleges kivitelezés kezdő időpontja gyakorlatilag egybeesett. Még a védekezés időszakában el kellett kezdeni az erősítési munkát és á védekezéshez beosztott tervezőcsoport szinte menet közben készítette a terveket. Talán ebben a kényszerítő körülményben kell keresni annak a sajnálatos ténynek a fő okát, hogy ismét típusszelvény alkalmazására került sor (2. ábra). Bár ez a szelvény 6,0 m-es koronájával és 1:3-as hullámtéri, illetve 1:5-ös mentettoldali rézsűjével lényegesen erősebb töltést jelentett az előzőnél, ismét nem eredményezte az azonos biztonságra történő kiépítést. A fedőréteg vastagságának változása és a rendelkezésre álló építőanyag különbözősége, a biztonság mértékében önmagában is legalább 2 —3-szoros szórást eredményezett. A gyorsított ütem miatt még 1965-ben elkészült az első szakasznak a terve és a kivitele (a 0 + 000—7 + 000 tkm között), de vele párhuzamosan készítették a teljes margittaszigeti töltés (48,25 km) megerősítését előirányozó beruházási programot is. A program eredeti előirányzata 2,5 millió köbméter föld beépítését, valamint nyolc gátőrtelep és kisebb kapcsolódó létesítmények megépítését irányozta elő az 1966 —1975. közötti időre, kereken 132 millió Ft értékben. A megvalósítást három szakaszban tervezte [3j. Ez az előirányzat a végrehajtás során módosult. Az 1965. évi építési eredmények, és az 1968. évi árváltozás a beépítendő földmennyiséget és az építési költséget módosította. Ennek megfelelően a befejezéshez beépítendő földTEUVEZÉS ±1 7,3 3,9 m 1,0 4,0 m homokos vály о g к=0,78 w/

пар Fedőréteg 10,0 18,0 m homok к

3-14,е m/nap \ums\ 2. ábra. Az 10G5. év utáni erősítés típusszelvénye