Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

2. füzet - Stauder, Hans: A Német Szövetségi Vízépítési Intézet újabb eredményei

242 Stauder Hans Sarkantyúk beépítését javasoltuk megoldásként, ennek eredményeként kielégítően széles és mély hajózóút jött létre (5b ábra). A közelmúltban zárult egy hasonló vizsgálatunk: ez a Rajna Rüdesheim— Winkel közötti szakaszának vizsgálata volt. Itt is az az eset fordult elő, hogy a hajózásnak olyan nagy volt a hatása a zátonyképződésre, hogy a lefolyásnak megfelelő modellezése útján nem lehetett elérni a valóságos természeti jelenséggel való egyezést. Hamburgban épült fel az Elba folyó Brunsbüttelkoog-tól kb. Neuwerk-ig terjedő szakaszának egy modellje. Ez a modell mozgó anyagú mederfenékkel működtethető. Ennél az árapálytól is befolyásolt modellnél a kimosásokat és zátonyképződéseket és azok folyamszabályozási művekkel való befolyásolhatóságát kell vizsgálni. Mivel ilyen nagy méretű folyamtorkolati szakaszon a Coriolis hatás is szerepet játszhat, ezért a Centre de Recherches et d'Essais de Chatou, a Laboratoire Central d'Hydraulique de France MaisonsAlf ort és SogreaA/'Grenoble intézetekkel közösen egy sematikus forgótárcsamodellen vizsgálatot végeztünk Chatou-ban, hogy kimutassuk a Coriolis erő hatását a kimosások alakulására folyótorkolatokban, ahol az árapály hatása is érvényesül. A Coriolis-erő merőleges a tömegpontok pályasebességére, munkát tehát nem végez. Egyetlen hatása az, hogy módosítja a pályagörbéket. Intenzitása nagyon kicsi (kb. 1/100 000-ed része a súlynak 1 m/s sebességnagyságnál). Befolyása mégis gyakran igen nagy lehet, mivel a vízszintes komponense a pályák teljes hosszúsága mentére érvényesül. Ennek a komponensnek értéke az egyenlítőnél 0 és maximuma a sarkokon van. A mozgó meder- és töltésanyaggal végzett kísérletek, amelyeket trapéz szelvényű, egyenes és görbe csatornán végeztünk, jól mutatták a súrlódási és Coriolis-féle erőknek a sodorvonal alakjára gyakorolt jelentőségét. A vizsgálatok indokolási alapul fognak szolgálni annak megítélésére, hogy milyen javításokra van szükség a mozgó medrű modellvizsgálatoknál a Coriolis-erők befolyásának elhanyagolása következtében. Műtárgyvizsgálatok A mozgó folyammeder nemcsak folyamszabályozási kérdéseket vet fel, de nehézségeket okoz a tervező mérnökök számára duzzasztómüvek (gátak) építésénél is. Ismeretesek azok a kimosási jelenségek, amelyek a duzzasztóműveket követő energiatörőknél állanak elő. A közvetlenül Passau felett található Kachlet dunai duzzasztómű kb. 40 év előtt épült, 6 db, egyenként 25 m-es nyúlása van. A duzzasztóművet a gnájsz és gránitból álló folyammederben úgy alapozták, hogy küszöbe a csatlakozó folyammederrel közelítően egyező magasságban van. A folyómederre vonatkozó megfigyelések a pillérek alatt erősen terjedő és a műtárgyhoz közelinek látszó kimosásokat mutattak ki egészen 6 m vízmélységig (6. ábra). A kimosásoknak kővel és betonnal való beépítése, hosszabb idő elteltével épp oly kevéssé bizonyult tartósnak, mint maga a hasadékokkal gyengített sziklameder. Hogy a meder helyreállításának és védelmének legcélszerűbb és leggazdaságosabb megoldási módszerét megtaláljuk, tanulmányoznunk kellett a meder terhelését, a terhelés elosztását és a sodrás problémáját. A három nyílás modellezésére 2,50 m széles üvegcsatornában 1:36 méretarányt választottuk. A medret — mivel szikla anyagát természetesen nem volt másképp modellezni lehetséges — homokból ké-