Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
2. füzet - Gálfi János-Korim Kálmán-Liebe Pál: Keserűvízkutatás geoelektromos talajellenállás-mérési módszerekkel
Keserűvízkutatás 217 Mindhárom — a délbudai, igmándi, tiszajenői — telep kisesésű, lapályos, mocsarasodásra hajlamos területen fejlődött ki, amely a közvetlen környezet erózióbázisát alkotja. Földtani felépítésük egyszerű, s a vízszintes településű, uralkodóan agyagrétegösszlet zavartalan. Jellemző, hogy a keserű-, ill. glaubersósvíztároló szakaszban az agyag helyenként nagy mennyiségű, 1—10 mm hosszú egyedi kristályokat és kristályhalmazokat alkotó gipszet tartalmaz. Hidrológiai szempontból mindhárom telep jellemző sajátsága, hogy a keserűvíz kis mélységben ( 2—6 m ) települ, és a talaj vízrendszer tartozéka. A gyógyvíz koncentrációja és vegyi jellege egy-egy telepen belül is vízszintesen és függőlegesen egyaránt változik. Legfontosabb sajátsága a rendkívül nagy szulfáttartalom (10 000—55 000 mg/l) s a nátrium ill. magnézium ion mennyiségétől függő változó glaubersós illetve keserűvíz jelleg, továbbá a viszonylag nagy kloridtartalom (250— 2500 mg/l). Bizonyos teleprészletek és kutak feltűnő jellegzetessége még a koncentrációnak sokszor igen nagyméretű lecsökkenése, különböző tényezők hatására, így például a hosszúidejű termeltetéssel vagy túltermeltetéssel járó telepkimerülés, a hidrológiai egyensúly felbomlása, mesterséges behatások vagy időjárás rendellenesség következtében. A telepek nagy részére kis vertikális ellenállásváltozások jellemzők, ami a kiértékelést egyszerűsítette a látszólagos és valódi ellenállások elhanyagolhatóan kis eltérései miatt. A vizsgált keserűvíz - (glaubersós víz) - előfordulások fontosabb jellemzőit a II. táblázat tünteti fel. A délbudai mérési eredményeket szemléltető izoohm térképeken (4. ábra) két jelentős nagyságú talajellenállás anomália körvonalai rajzolódnak ki. Ez a két anomália jelzi a kellő töménységű gyógyvizet tároló területet és annak határait. Az így kimutatott kis talajellenállás viszonyokkal jellemzett pozitív terület nagyjából egybeesik a már feltárt és részben művelés alatt álló gyógyvíztelepekkel. Sok helyütt azonban túlnyúlik a jelenlegi termelési területeken, miáltal újabb feltárási lehetőségeket nyújt, továbbá differenciáltan jelzi a gyógyvíztelep határokat, ami támpontot nyújt a védőterület meghatározás bonyolult kérdéséhez. Igmándon a mérési adatokból szerkesztett izoohm térképen (5. ábra) kijelölt kutató fúrások segítségével újabb nagytöménységű gyógyvíz teleprészietet sikerült feltárni. A felkutatott új telep gyógyvízkoncentrációja 2 fúrásban nem csak eléri, de meg is haladja az eredeti töménységet (1,075—1,080-as fajsúly). Az új teleprész feltárása és termelésbe állítása részben megtörtént, illetve folyamatban van. A tiszajenői Mira gyógyvíztelepen a mérési eredmények alapján ÉNy—DK-i irányban megnyúlt, tagolt glaubersósvíztelep rajzolódott ki (6. ábra), miáltal újabb feltáró fúrások telepítésére, a meglevő művelési terület kifejlesztésére és bővítésére, vagyis a gyógyvízkészlet növelésére nyílik lehetőség. IRODALOM 1. Petrucci, G.: I sondaggi elettrici verticali del sottosuolo e la ricerca dell'acqua. Geofisica Applicata. 1959. 24. k. 1. sz. 2. Walter , F. : Some results of geo-electrical investigations in the alluvial areas in the Netherlands. Verhandlingen van het Kon. Nederlands geologisch mij'n. gen. Geol. serie. 1963. deel 21—2. 3. van Nostrand, Ft. G. —Cook, K. L.: Interpretation of resistivity data. Geol. Surv. Prof. Paper 499. I960. 4. Fritsch , V. —Tauber , .4. F. : Die Veränderung der geoelektrischen Struktur des Untergrundes durch Mineralwässer. Acta Hydrophysica. 1967. 12. k. 1. sz. 5. Gálfi J.— Korim K. : HarkAnyfürdö felszín alatti hidrológiai és termikus viszonyai. Vízügyi Közlemények. 1967. 4. füzet. 5 Vízügyi Közlemények
