Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
2. füzet - Gálfi János-Korim Kálmán-Liebe Pál: Keserűvízkutatás geoelektromos talajellenállás-mérési módszerekkel
206 Gálfi J.—Korim К.— Liebe P. A kámvári keserűvíztelep legfelső rétegsora a következő: 0—1,0 m fekete humuszos feltalaj és mocsárföld, 1,0—2,0 m sárgásszürke homokos agyag, gipszkristályokkal, 2.0—2,1 m aprószemű kvarckavics, 2.1—3,2 m sárgásszürke, változóan homokos agyag, jól kifejlett 10—40 mm nagyságú egyedi gipszkristályokkal és kristályhalmazokkal, 3.2—4,0 m sárgásszürke agyagos homok és homokos agyag. A keserüvízadó rétegek átlagosan 3—3,5 m mélységben vannak, s ennek megfelelően a kutak is hasonló mélységűek. A délbudai keserűvizekkel szemben a víztartó képződmény itt már nem egységesen agyagos. A homok- és agyagrétegek szeszélyesen, lencseszerűen váltakoznak. A keserűvíz ugyancsak a talaj vízrendszer tartozéka. A délbudaihoz képest az eredeti koncentráció jóval nagyobb. (Az összes oldott szilárd alkotórész maximális mennyiség 75 000 mg/l körül van.) Feltűnő módon az eredeti nagy töménységű gyógyvíz az utóbbi években erősen felhígult, s 1968. év tavaszán a még üzemben levő három kútból már csak 25—30 000 mg/l koncentrációjú vizet nyertek. c) A tiszajenői Mira gyógyvizes terület A Szolnok megyei Tiszajenő határában, átlagosan 85—87 m t.sz.f. magasságú sík területen 2—4 méterrel a felszín alatt helyezkednek el a Mira glaubersós víztároló telepek. A felszínt a gyógyvíztelepen pleisztocén-holocén szikes és mocsári anyag alkotja. A felső 2—8 méteres rétegszakasz lényegében limonitfoltos, mészkonkréciós keserüsó (epsomit, MgS0 4x7H 20) és glaubersó (mirabilit, Na 2S0 4 XlO H 20) bevonatos és gipszkristályokat tartalmazó agyag. Az agyagos víztartó réteget rossz áteresztőképesség jellemzi, s a leürítés feltételezéséhez 1—4 nap szükséges. A glaubersósvíz a tulajdonképpeni normál talajvízrendszer felett van, minthogy a környék talajvízadó kútjai általában a 4—5 m alatti mélységből kapják vizüket. A gyógyvíz töménysége itt is térbelileg változik nagyjából ÉNy—DK-i képzeletbeli tengely mentén. A művelés alatt álló teleprészekben és kutakban a koncentráció csakúgy, mint az igmándi telep esetében jelentősen lecsökkent az utóbbi években. 2. Az alkalmazott vizsgálati módszerek a) A talajellenállás és a kitöltő folyadék koncentrációjának elméleti összefüggése A kutatás alapja az az — előzetes kísérleti mérésekkel igazolt — megállapítás volt, hogy a talaj elektromos ellenállása a keserüvizes területeken jóval alacsonyabb, mint a környező édesvizű rétegekben. A talajellenállás és a kitöltő víz közötti kapcsolat azonban több tényező függvénye. Ezek elméleti vizsgálatával foglalkozunk a következőkben. A talaj ohmméterben (Í2m) mért fajlagos ellenállása (Q) számszerűen megegyezik azzal a feszültség eséssel, melyet 1 amper/m 2 (A/m 2) áramsűrűségű elektromos tér az áram irányába eső 1 m-es talajszakaszon létrehoz. Dimenziója az alábbi képletből következik : [C/] [F] V m 2
