Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

136 Ismertetések Az észlelőberendezés működési elve: a vízfolyás fenekére egy plasztikus cső végén levő gáz (rendszerint nitrogén gáz) kibocsátó fejet helyeznek el, amelyből a gázt folytonosan buborékoltatják. Könnyen belátható, hogy a fej nyílásánál és következésképp a csőben is a gáz nyomása arányos a fej felett levő vízoszlop nyomásával. Ez utóbbi nyomását, illetve nyomásváltozását mérik és a vízállással ily módon arányos nyomásértékeket rögzítik vagy távjelzőrendszerbe továbbítják. Szerkezetileg a berendezés négy részből: 1) gázkieresztő rendszerből, 2) segédnyomásmérő együttesből, 3) szabályozóegységből és a 4) rajzolóból áll. A gázkieresztő rendszer palackból, nyomásreduktorból és az előbb leírt buborékoltató fejből s ezeket összekötő flexibilis csőből áll. A segédnyomásmérő együttes a gáz nyomásváltozását higanyos barométer és segédmotor segítségével tengelyforgássá alakítja. A nyomásmérő pontossága ±0,15 cm és a mérhető vízszintingadozás meghaladja a 36 métert. A tranzisztoros szabályozóegység a villanymotor vezérlésére szolgál. A berendezés teleppel működik. A rajzoló a tengelyforgást toll mozgássá alakítja, ha a berendezés rajzolóként működik; ez elhagyható, ha a tengelyre digitális számlálószerkezetet építenek és távjelzőhöz csatlakoztatják. Az akusztikus és Doppler-sebességmérőket nagyobb vízfolyásokon a sebesség folytonos mérésére egyaránt olyan helyeken alkalmazzák, ahol az adottságok miatt a sebességmérés más berendezésekkel nem oldható meg. Az akusztikus sebességmérővel a folyó két partján a víz színe alá helyezett nagy energiájú lianghullám-adóvevő készülékek közötti egyenes mentén a vonalmenti sebességet mérik. A mérés a hanghullám kibocsátása és vétele között eltelt idők mérésén alapul. Ha az adó-vevők közti távolság B, az adó-vevőket összekötő egyenes és a vízfolyás hajlásszöge 0; akkor, ha a jobb partról a bal partra haladó hang kibocsátása 3. ábra. Fischer—Porter digitális vízállás rögzítő berendezés