Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

ISMERTETÉSEK Ű.J MÉRŐESZKÖZÖK ÉS MÓDSZEREK A HIDROLÓGIAI ÉSZLELŐI I

ЛLÓZATRAN Ismerteti: VARSA ENDRE Carter

, R. W. : Streamflow and water levels. — Kfíects of new instruments and new techniques on network planning. XVMO — I ASH szimpózium, Quebec, 1965. Az 19G5-ÖS quebeci szimpózium tárgya és feladata a hidrológiai észlelőhálózati munka új útjainak és lehetőségeinek ismertetése és megtárgyalása volt. A szimpózium azóta eltelt évek gyakorlata, a fokozódó vízhiány és a kialakuló vízkészlet gazdálkodási tevékenység mind sürgetőbbé teszi a hidrológiai adatok olyan észlelését, tárolását és feldolgozását, ami a sokrétű követelményeket hiánytalanul és gazdaságosan elégíti ki. Az új technikai eszközök megjelenése nemcsak a hagyományos munkamódszereket változtatja meg, hanem a kutatásnak is új lehetőségeket nyit. Mivel hazánkban a különböző vízbeszerzési gondok a hidrológusokat egyre nehezebb feladatok elé állítják, időszerű a hidrológiai észlelőhálózat korszerű telepítésének és üzemének irányt mutató új eszközöket és módszereket ismertetni. A tervezői és építői gyakorlat — igen sok esetben a kutatás is — egy-egy vízfolyás esetén elsősorban a jellemző vízhozamok értékeire kíváncsi. Sokszor elegendő csupán az árvízi hozamok ismerete. Nyilvánvaló, hogy a vízhozammérés berendezései, illetve a vízhozamadatok előállításának módszerei döntően belolyásolják az észlelőhálózat egészének olcsóbb vagy drágább voltát, és ezen felül segítségükkel még új paraméterek és összefüggések állapíthatók meg. A jövő fejlődése megkívánja egy adott terület — legyen az akár egy ország is — összes jelentősebb vízfolyásának mérését; illetve hidrológiai jellemzőinek ismeretét. A következőkben leírt módszerek és eszközök ennek a feladatnak a megoldásához igyekeznek szempontokat adni. Tervezési szempontok. Számítási módszerek. Egy adott terület észlelőhálózatának tervezéséhez a kívánt adatok előzetes becslése és a feldolgozás módjának ismerete szükséges. Vízfolyások vizsgálatánál a vízhozamok folyamatos rögzítése általában minden igényt kielégít. Ám megfontolandó, hogy állomásaink minden esetben viszonylag nagy költséggel telepített (burkolt meder, vízhozammérő műtárgy stb.) és folytonosan működő állomások legyenek. Sok esetben elegendő lehet egy meghatározott ideig, vagy időszakosan működő állomás létesítése, és ezt a célt. kitűnően szolgálják azok az észlelőberendezések, amelyek áttelepítése és tetszőleges helyen újbóli üzembe állítása jelentősebb költségráfordítás nélkül oldható meg. Az elmúlt tíz év alatt kifejlődött mérési és számítási módszerek döntő szerepet játszottak abban, hogy az észlelőhálózatokban csökkent az állandó állomások száma és a munka súlya az időlegesen működő állomásokra tolódott. Lehetővé vált az árvízi hozamok kizárólagos észlelése — éppen a „mozgó" állomások segítségével. A hosszú idősorú észlelés helyett nagyszámú, de rövidebb észlelési időtartam szolgáltatta adatokból számítással állítják elő a vízhozamgörbéket. Az árhullámok mérésére maximummércét vagy pedig egybeépített csapadék—vízállás-rajzoló berendezést használnak. A vízhozamgörbéket a vízhozam és a meder hidraulikai viszonyai közötti összefüggések felhasználásával határozzák meg, nagyobb vízfolyásokon például a következőképpen.