Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

124 Hazslinszky Tamás A fentiek alapján 7 alapvető növénycsoportot különböztetünk meg. Ezeket különböző színű vonalakkal jelölik a térképen, a vízfolyás két oldalán. A nem ábrázolható jelentősebb feljegyeznivalók (fajok megoszlása, szerkezeti jegyek, stb.) a jegyzőkönyvbe kerülnek. a) A sajátos parti növényzet hiányzik vagy csak maradványai vannak meg. A mezőgazdasági terület a középvíz tartományáig terjed (barna vonal). b) Cserje, illetve magas fű-szegély a nyári középvíz- és közepes árvízszint között, általában átmenet a „vegetációs vízállás" (nyári középvízszint) és a mező- ill. erdőgazdasági területek között (narancssárga vonal). A vonal mellett jelölni kell a jellemzőtársulásokat (a betűjelölések a német növénynevek kezdőbetűiből származnak) : p = acsalapus parti rét; g = pántlikafű-nádas; m = réti legyezőfüves parti rét (fajokban gazdag szálfűtársulások) ; s = nád-, káka- és sásállomány A parti növényzetnek ez a formája igen jelentős szerepet játszik a partbiztosításban. c) Többé-kevésbé hézagos parti növényzet különböző fás növényekből (kék vonal). d) Zárt szegély keskenylevelű fűzfajokból (sötétzöld vonal). e) Többé-kevésbé sűrű, egyedülálló, magastörzsű fák. A lábazatot védő alacsonytörzsű fák és cserjék hiányzanak. Ide tartoznak a telepített nyár- és fűzfasorok is, valamint az erdő is (citromsárga vonal). f) Többszintű telepítés keskenylevelű füzekből, ill. tősarjakból (mézgás éger) és gyökérsarjakból (hamvas éger, mezei szil) felnövő szaporulatból, valamint magastörzsű fákból. A több szint a felszín alatt is kialakul (mélyen és sekélyen gyökerezők) (piros vonal). g) Gyepek. Nem specifikus parti növényzet, de a rézsűvédelem feladatát átvehetik (világoszöld vonal). A c—f) pontoknál fontos a felvételi térképen, illetve jegyzőkönyvben — a későbbi értékelés érdekében — feltüntetni külön betűjellel a fajokat is, a következő csoportosításban : — keskenylevelű füzek (vad formák), — mézgás éger, — hamvas éger, — szilfajok, — hársfajok, — zelnice meggy, — kocsányos tölgy, — magas kőris, — juhar fajok, — nyár fajok, — tűlevelű fajok. A 15--nál kisebb területet elfoglaló fajok jelét zárójelbe kell tenni. Külön jellel kell megkülönböztetni a fejművelésű fűzfákat (az e) pont jelével kapcsolva), melyek bár általában a közepes árvízi tartomány felső szélén vagy felett helyezkednek el, kiterjedt és gyakran egyenlőtlenül fejlődött gyökérrendszerükkel kedvezőtlenül hatnak a partra. Az összesítő 1:100 000 méretarányú térképen a fenti fafaj-félék már csak összevontan szerepelnek, a következő csoportosításban: — túlnyomóan keskenylevelű füzek — fiatal nyárfatelepítések — jelentős részesedés lombosfákból (magas kőris, kocsányos tölgy, szil, juhar, hárs stb.) — túlnyomóan éger — fejművelésű fűz Jegyzőkönyv A jegyzőkönyv táblázatos része a partmorfológiai adatokat tartalmazza, melyekről az 1. Partmorfológia pontban részletesen szóltunk. A további 3 felvételi adatcsoport minden olyan fontos jellemzője szöveges formában kerül a jegyzőkönyvbe, amely nem ábrázolható, valamint az elvégzendő munkákra vonatkozó javaslatok. Ezekre az egyes csoportok tárgyalásánál is utaltunk már.