Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
112 Kézdi Árpád Az illetékes szövetségi és tartományi miniszterek a tönningi Vízügyi és Hajózási Hivatal mellett tanulmányi csoportot hoztak létre s azt megbízták e kérdés megoldásával. Az előtanulmányok 5 évig tartottak; a javaslat zárógát, zsilip és mozgógát (Siel) létesítését tartalmazta. A zárógát Hundeknöll-tő\ kiindulva, a Katinger Watton át Vollerwiekig (1. 1. ábra) vezet s mind hidraulikai, mind gazdasági szempontból kedvező megoldást jelent. A létesítmények biztosítják — a 200 000 ha kiterjedésű Eider-térség védelmét szökőárak ellen; — az Eider- és a Treene torkolatának javítását; — a hajózást az Eider en. Az építkezés lebonyolítására 1965. június 1-én új hivatalt hoztak létre. A munkát 1967. februárjában adták vállalatba, s 1967. március 29-én Schleswig—Holstein miniszterelnöke megtette az első kapavágást. Azóta elkészült a mozgógát megépítéséhez szükséges mesterséges sziget, a munkagödör földkiemelése, víztelenítése, valamint a gát alapozása. A Német Talajmechanikai és Alapozási Eggesület 1968. októberében Hamburgban tartott ,, Baugrundtagung"-ja alkalmából rendezett szakmai kiránduláson módom volt megtekinteni a hatalmas és nehéz vízi építkezést; a következőkben szeretném bemutatni annak néhány érdekes vonását. Az Eider Schleswig-Holstein legjelentősebb folyója. A torkolat közelében a sodorvonal állandóan és erősen változik; évente kb. egymillió köbméter hordalékot mozgatnak a természeti erők egy igen rövid folyószakaszon. A Katinger Watt (1. 2. ábra) így állandó elmosásnak van kitéve. 1935 — 37 között, Nordfeldnél már elgátolták a folyót, így biztosítva a fölötte lévő mélyedések védelmét; az alsó folyószakasz („Tideeider") azonban annyira felhomokolódott, hogy a keresztszelvény az eredetinek 10%-ára szűkült. A részletes vizsgálatok és tanulmányok alapján megtervezett gát a Katinger Wattot nagy ívben szeli át (2. ábra), s a sodorvonalat merőlegesen metszi. Hossza 4,8 km. A gát koronaszintjének magassága +8,50 m NN. A déli részén épülnek meg a záróművek: a mozgógát (Sielbauwerk) és a zsilip. A művek helyszínrajzát a 3. ábra tünteti fel. A mozgó gát egyrészt az apály és dagály mozgását kell, hogy biztosítsa, másrészt szökőár idején le kell zárnia a folyót; kis víz esetén pedig magát a folyót kell felduzzasztania a hajózás biztosítása végett. Ezért a művet mindkét irányban zárni és nyitni kell tudni. Öt, egyenként 40 m-es nyílása lesz. Ehhez csatlakozik a 14 m széles, 75 m hosszú hajózsilip. A gátat rendkívül nehéz viszonyok között kell megépíteni. Az Eider deltája teljesen labilis állapotban van; minden beavatkozás veszélyes változásokkal járhat. Az apály és dagály váltakozásával, az áramlások irányának állandó módosulásával kellett számolni. Ezért azt a megoldást választották, hogy ún. ,,Bauinsel"-t alakítottak ki, a gát helyét körgáttal vették körül, ezen belül talajvízszínsüllyesztést alkalmaztak s szárazon kiemelték a munkagödröt. A munkatér területe 28 ha, a körgát hossza kb. 2 km. A gát koronaszintje +2,80 m NN; a gáttest homokból készült. Keresztmetszetét a 4. ábra mutatja. A déli részen, ahol mélyebb a víz, először kővel töltött sodronykazettákat süllyesztettek le (a) ehhez csatlakozott egy nylonlepelre terített kőhányás, majd pedig az iszapolással elkészült homoktöltés. A kőhányás hézagait 15 — 40 cm mélységig „Colcrete"-habarccsal öntötték ki, hogy a homokmag kimosását megakadályozzák (5. ábra). Az 1:4 hajlású külső rézsűt 15 cm vtg aszfaltbeton-burkolat védi — ez a rézsű lábánál 40 cm-re vastagszik — a belső rézsűn 6 cm vastag bitumenes homokréteg készült (6. ábra). Átmenetileg többször alkalmaztak nylon-fóliát a homoktöltés védelmére. A ,,Bauinsel" keleti oldalán építési kikötőt alakítottak ki. A töltésépítéshez szükséges homokot a Wesselburener Koog (1. 2. ábra) előtt kotorták úszókotróval, majd a zagyot úszó vezetéken, a hajózó út alatt pedig 900 m hosszú bújtatóval juttatták el a beépítés helyére. Ezt a külső oldalon a már korábban elhelyezett kőhányás, a belső oldalon pedig nylon fóliával borított cölöpsor határolta. A csővezeték teljes hossza 2000 m volt. A szárazföldről a szigetre első pillantásra kissé furcsa vonalazású rácsos szállítóhíd vezet (7. ábra), mely 903 m hosszú és a hajózóút fölötti részen az űrszelvény magassága 19 m. E szintre mindkét oldalról 10% emelkedővel jut fel A középső hídszakasz 14 pillérre támaszkodik. A cölöpjármokat 762 mm 0, 34 m hosszú spirálhegesztésű acélcsőcölöpök alkotják. Az előregyártott 70 t-s hídelemeket úszódaruval 3 nap (!) alatt helyezték el.
