Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A tiszalöki vízlépcső 419 Az üzem első éveiben, amikor ezekkel a kérdésekkel behatóan az üzemeltető nem foglalkozott, arra törekedlek, hogy a felvízi bogét jégmentesen kell tartani a kialakult jégtakaró erőszakos feltörése és leeresztése révén. Ez azonban több esetben okozott kellemetlenségeket mind a duzzasztómű, mind az erőtelep üzemében. A jégmentes állapot fenntartása egyébként a folyó szigorú törvényeibe ütközve igen nehéz feladat volt, majd káros következményeit is felismerve, a minden tekintetben előnyös zárt jégmező kialakítására és fenntartására tértek át. Ennek felismerése, hasznosságának bizonyítása ma már nem kétséges, egyes külföldi erőtelepeknél külön e célra müveket építettek, amelyekben a zárt jégmező kialakításához „előregyártott" jégtáblákat fagyasztottak, s ezeket engedték a műtárgyak elé. A következő jégfajta a kásajég, melynek kialakulását és kellemetlen hatásait a gyakorlatban is tapasztaltuk, már a nem kívánatos jégtípusok közé sorolható. Kialakulásának kritériuma lassú folyású vizeken, ha a víz felszín túlhűlésének sebessége 0,01/óra a —0,02 0,1 °C vízhőfok tartományban. A víz lehűlési gradiensének ilyen mértékű meredeksége vagy igen hirtelen légköri lehűlés, vagy erős, hideg szél következménye lehet. A kásajég vízben keletkezik, szabad szemmel rendszerint nehéz felfedezni, különösen akkor, ha a jég már zajlik, s a zajló jégtáblák alá verődve húzódik meg. Keletkezéséhez mindenképpen szabad vízfelszínnek kell lennie, ami lehet teljes vagy részleges egyaránt. Az üzem során több esetben fordult elő kásajég képződés, melyek közül három legjellegzetesebbet és legjelentősebbet említhetünk meg példaként. a) 1961. december 17-én, kis — 80 m

3/s — tiszai vízhozam mellett jelentkezett nagy tömegű kásajég. A folyó még jégmentes volt, amikor a hőmérséklet hirtelen —15 °C-ra esett le, s ezt erős szél kísérte. Mivel a kis vízhozamot a turbinákon keresztül bocsátották át, a nagy tömegben képződött és összetömörült kásajég teljesen berakta a gépek gerebjeit, s az erőtelepet le kellett állítani. b) 1963. január 12-én lényegesen nagyobb — 800 — 850 m

3/s — vízhozamnál jelentkezett kásajég. Az 1962. december 26-án beállt zárt jégtakarót egy 1963. január 6-án kezdődő téli árhullám felszakította és elvitte, majd a vízhozam csökkenésével, amikor a turbinák normálisan üzemeltek, —14 °C-ra hűlt le a levegő, s a zajló jégtáblák között nagy tömegű kásajég keletkezett, amely esetben a turbinákat le kellett állítani. c) 1966. január 5-én a kásajég 400 m

3/s-os vízhozamnál jelentkezett. A folyó zajlása január 3-ról január 4-re bekövetkezett erős hőmérséklet csökkenés hatására indult meg. A zajlás január 5-én a késő délutáni órákban érkezett a vízlépcsőhöz. Ez időben a — 5, — 6 °C hideg mellett igen erős szél fújt, s ennek következtében 18.30-kor a generátorok teljesítménye rohamosan csökkeni kezdett, majd egy óra leforgása alatt mindhárom gépet le kellett állítani, mert a kásajég nemcsak a gerebeket, hanem a csigaházat teljesen eltömte. A kásajég képződése, mint a példákból látható, elsősorban az erőtelep üzemére gyakorol igen kedvezőtlen hatást, komoly teljesítménycsökkenést okoz, sőt az említett esetekben annak teljes leállásához vezetett. Az emiatt keletkezett üzemszünetek 12 — 36 órára tehetők, amíg a gépeket sikerül megszabadítani a berakódott kásajégtől. A Tisza hordalék gazdagsága nagymértékben elősegíti a kásajég képződését, így e kellemetlen jelenséggel számolni kell, és az ellene való védekezés szinte lehetetlennek látszik jelen felkészültségünk mellett. A duzzasztóműre gyakorolt hatása kisebb jelentőségű, de az észlelt jelenségek itt is figyelemre méltóak. Az elsőként említett példa idejében (1961. XII. 17.) kis vízhozam esetén a duzzasztómű nyílásai — az erőtelep leállásáig — zárva voltak. A kásajég képződésének időpontjában azonban a kialakult nagy tömegű jég a táblák elé kerülve, ott a fenékig leverődött, s a későbbiekben kiindulópontját képezte a táblaszerkezeten keletkezett víz alatti jegesedésnek. A vízmozgás miatt a hőmérsékleti rétegeződés minimális, a táblák előtt minden mélységben csak jégtakaró esetén lehet a vízhőfok 0 °C, amely miatt a kásajég elolvadása általában nem megy végbe, s összetömörülve a kapuk előtt marad. Erre igen jó példaként szolgált az 1966. évi január 5-i kásásodás, amikor a III. sz. billenőtáblának az erőtelep leállásakor történt lebillentésekor mindkét táblaszélen 5 — 8 m hosszan 1,5—2 m vastagon rakódott le a kásajég, vízszintes és. enyhén lejtős vasfelületre.