Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
-402 Ihrig Dénes megragadta az emberek képzeletét, de egyszersmind merész alkotások utáni vágyát is. A tudományokkal foglalkozókét az áttöréses szakaszt létrehozó természet csodás munkája kötötte le, az írókét és művészekét a szépsége ihlette meg, mely alkotásaikban lett közismert, és a mérnökökét a feladatok nehézsége és nagyszerűsége, amikor az Alduna műszaki alkotásait hozták létre. Ilyenek voltak: a partmenti szárazföldi közlekedés (Trajánus útja és a Széchenyi út), a szakasz hajózhatóvá tétele (a Vaskapu szabályozás és csatorna) és napjainkban az Aldunában rejlő vízienergia hasznosítása. A Vaskapu vízlépcső vízerejének hasznosítására vonatkozó elgondolások nem új keletűek. Nálunk Bánki Donát készített 1918-ban tervet és javaslatot az Alduna vízierejének hasznosítására 2, de a hasonló elgondolások megvalósítására a fejletlen technikai eszközök, a rendezetlen nemzetközi viszonyok, az energiaszükséglet kevésbé követelő volta és nem utolsó sorban a társadalmi szervezetlenség miatt a múltban nem kerülhetett sor. Napjainkban ez a nagyszerű vízi-műszaki alkotás, a Vaskapu vízlépcső építése, folyamatban van. Célja a dunai víziút hatékonyabbá tétele és a benne rejlő hatalmas energiamennyiség hasznosítása. A Duna vízhozamától függően 21,60 — 34,50 méter esésű vízlépcső a Vaskapu csatorna alatt, Szip-Gura Vajii és Kladovo-Turnu 2. ábra. A Vaskapu erőmű makettje. Mindkét oldal önálló hajózsilippel, erőművel és középen duzzasztóművel •Lásd: Mosom/i Emil: Bánki Donát a hirdaulikus, Vízügyi Közlemények, 1959/2. 141. old., ahol a következőket találjuk: „Bánki Donát után mind a mai napig számosan foglalkoztak a Vaskapu vízerejének hasznosításával, s újabban több két- és háromlépcsős terv is született. Kétlépcsős kihasználást javasolt Halter R. bécsi műegyetemi tanár, majd később Fischer-Reinau svájci mérnök. Smrcek A. brünni professzornak főleg a hajózás megjavítására irányuló kétlépcsős tervében a vízerőhasznosítás 750 ezer LE kiépítési teljesítménnyel szerepelt (1920). Az 1920. év utáni évek fontosabb terveinek szerzői: Dórin Pável (1923), a Jugoszláv Vízügyi Hivatal (1924—27), Vasillescu G. (1930), a Siemens Bauunion (1942), Vladimirescu I. és Vladimirescu Ch. (1944), Hvoj (1956). Végül Dórin Pável bukaresti professzor legújabb terve egyeUen vízlépcsővel kereken 3 millió LE teljesítményű erőműre tesz javaslatot. (Hangsúlyozom, más javaslatok is voltak, ez a felsorolás nem tart a teljességre igényt.)"
