Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

3. füzet - Juhász József: A felszínalatti vizek minőségének alakulása

A felszínalatti vizek minősége 397 да ^fd

2a д

2а b~a\ (7) dt ^9:г

2 9 у

2 9z

2 Az egyenlet általános megoldása igen bonyolult. Jelentősen egyszerűbbé válik a helyzet, ha a (7) egyenletből csak egy dimenziót veszünk változónak, vagyis ha az egydimenziós differeciálegyenlet д

а - D d°'

a Tt~

Dw (8

) Ekkor ugyanis megoldása az általánosan ismert hővezetési differenciálegyenlet megoldásával lesz azonos. Abban az esetben, ha a határfeltételeket az alábbiak szerint vesszük fel: a = a

0 ha < = 0 és z=&0 a = 0 ha és z=0 a=a

0 ha />0 és z->- oo az összefüggés egyszerűsödik. Ekkor ugyanis a (8) egyenlet fenti határfeltételeket kielégítő megoldása. a=^

0jexp(-r

2)rfz (9) ahol a-ra azt ka])juk, hogy о 2a_

0 -2 \ ex

pi -ibíj1 (10) Itt a t időpillanatban a vizsgált réteg z mélységben a — koncentrációkülönbség [gr/l], a

0=kezdeti koncentráció-különbség [gr/1], D = a diffúzió együttható [cm

2/nap], z=a réteg felszínétől mért távolság [cm], t = & diffúzió megkezdésétől eltelt idő [nap]. Vizes oldatban az ionok és a molekulák diffúziós együtthatójának nagysága D==! 0,86 [cm

2/nap], a makromolekuláké D = 0,1 [cm

2/nap]. Ha a folyadék viszkozitása nő, a diffúzió állandóan csökken D= — V arányban. A porózus anyagban mért klorid diffúziós együttható jól egyezik az átlagos értékekkel. A végzett kísérletek szerint például [15] egy quarter utáni agyagrétegnél a klorid diffúzió együtthatóját 0,63—0,98 cm

2/nap-nak kapták. Ez az érték a kivett mintán csökkent. Ennek okát a klorid koncentráció kiegyenlítődése mellett, a kiszáradó mintákon élénkülő vízfilm-mozgásban találták meg. A kísérletek során megállapították azt, hogy a relatív víztartalom csökkenésével — tehát az anyag szilárdulásával — csökken a diffúzió együttható értéke, 7*