Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
3. füzet - Csoma János: A Tisza jégjelenségeinek előrejelzése
360 Csorna János jutunk, ha azt is vizsgáljuk, hogy a különböző elméleti hőösszegek fellép ésekor hogyan alakul a beállás, illetve a megszűnés valószínűsége. Ezt azonban igen könnyű kiszámítani a következő módon. Ha például egy szelvényben adott napon a beállás valószínűsége 0,13, a követő napon pedig 0,39, így annak a valószínűsége, hogy az adott napon nem áll be a jég 1-0,13 = 0,87 a hogy következő napon nem áll be 1-0,39 = 0,61 Annak a valószínűsége pedig, hogy a két nap egyikén sem áll be a jég 0,87x0,61=0,53 és annak a valószínűsége, hogy a két nap valamelyikén beáll a jég, vagyis, hogy legkésőbb a következő napon beáll 1-0,53 = 0,47 Az elmondottak alapján a folyami tározóterekre vonatkozó jégjelenségek bekövetkezésének becslését a következő módon végezhetjük el. Kiválasztunk egy, a tározótér vízteréhez hasonló vízteret és meghatározzuk a (7) összefüggés alapján az elméleti hőösszegek értékét. Az elméleti hőösszegek birtokában meghatározzuk a jégjelenség bekövetkezésének valószínűségét a (9), (10) összefüggés segítségével. Az így meghatározott értékek birtokában számoljuk egyes évekre a jelenség időpontjának valószínűségét a következő módon; i + k napon a valószínűség értéke p = l-(1 -pi). (l-p í+ 1). .(l-p í+ 2)...(l-p,+ f t) ahol például beállás esetén i az első olyan nap, amikor T ;< 0. Az összes évekre kiszámítva a különböző napokhoz ily módon rendelhető valószínűségeket és ezeknek adott naphoz tartozó értékeiből a vizsgált időszak átlagát képezve megkapjuk a teljes időszakra vonatkozó valószínűségeket. S. ábra. A beállás valószínűségének és relatív gyakoriságának értelmezése Рис. 5 Толкование вероятности и относительной повторяемости ледостава Fig. 5. Definition of the probability and relative frequency of ice cover formation
