Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

3. füzet - Csoma János: A Tisza jégjelenségeinek előrejelzése

A Tisza jég jelenségeinek előrejelzése 351 detét és megszűnését leíró eloszlásgörbék adott naphoz tartozó függőváltozói értékének különbségét vesszük. A fenti meggondolásoknak megfelelően meghatároztuk; milyen valószínűséggel lehet számítani arra, hogy adott nap a vizsgált szakasz egyes szelvényeiben állójeges időszakba esik. A számítás eredményeit a V/l. táblázat tünteti fel. Hasonlóan meghatároztuk, milyen valószínűséggel várható, hogy adott nap jeges — zajló vagy álló — időszakba esik. Számításaink eredményeit az V/2, táblázat tünteti fel. Összefoglalva eddigi vizsgálataink eredményeit, megállapíthatjuk, hogy rendelkezésre állnak a vizsgált szelvényekben a különböző valószínűséggel várható jégjelenségek időpontjai, a jeges és állójeges napok időtartamának valószínűsége, továbbá az, hogy a vizsgált szakasz egyes szelvényeinél adott nap milyen valószínűséggel esik jeges, illetve állójeges időszakba. Ezek az eredmények az 1900—1954. évi adatsorok alapján születtek. Nem foglalják tehát magukba a tiszalöki vízlépcső által előidézett változásokat. A tiszalöki vízlépcső jégjárásra gyakorolt hatását a létesítés óta eltelt időszak észlelési adatainak alapján a következő fejezetben vizsgáljuk. 2. A megépített tiszalöki vízlépcső hatása a jégjárásra Eddigi vizsgálataink a tiszalöki duzzasztómű megépülte előtti természetes állapotra vonatkoztak. A továbbiakban a tiszalöki vízlépcső jégjárásra gyakorolt hatását vettük vizsgálat alá. A vizsgálathoz az 1900—1954. és 1954 — 1965. évek észlelési adatait vontuk be. A rendelkezésünkre álló adatok alapján meghatároztuk az 1954. előtti és utáni állapot jégjelenségeinek középártékét. A középértékek látszólag azt mutatták, hogy a tiszalöki vízlépcső lényeges hatással volt az alatta és felette levő tiszaszakasz jégjárására. A tiszalöki vízlépcső üzembehelyezése óta azonban rövid idő telt el, így előfordulhat, hogy a középértékekben jelentkező eltérések a véletlen jellegű ingadozások következményei. Meg kellett tehát vizsgálni az eltérések szignifikáns voltát. A vizsgálatot a Student próbával végeztük el. Megkönnyítette feladatunkat, hogy a jégjelenségek valószínűségi változói — mint az előzőekben láttuk — szabályos eloszlást mutattak. Vizsgálatainkhoz a duzzasztómű üzemelése előtt 50 év és a duzzasztómű üzemelés utáni 11 év adatsorát vettük figyelembe. Elvégeztük a számításokat a zajlás kezdetére, a jég megállásra, a jég megindulásra és a jég megszűnésére. A számítások eredményeit a VI. táblázat mutatja. A táblázat azt bizonyítja, hogy a zajlás kezdetére vonatkozó empirikus középértékek közötti eltérés a Tiszalök alatti szakaszon nem véletlen ingadozás, hanem a tiszalöki duzzasztómű következménye. A Tiszalök fölötti szakaszon azonban az empirikus középértékek közötti eltérés már véletlen jellegű ingadozásokból is adódhat. A jég beállásánál a Tiszalök alatti szakaszon szintén szignifikánsnak minősíthetők az empirikus középértékek közötti eltérések. A Tiszalök fölötti szakaszon a folyó beállásának középértékei közötti eltérés Vásárosnamányig minősíthető szignifikánsnak. A Donbrádnál jelentkező 20%-os érték valószínű a duzzasztási határ környezetében bekövetkezett mederelfajulásokból adódik.