Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Különböző valószínűségű talajvízállások 273 típusát. Mindhárom jellemző talajvízállás empirikus eloszlása a gamma eloszlással volt közelíthető. A III. táblázat a számított különböző valószínűségű talaj vízállás-értékeket foglalja össze, a 2. ábra pedig a jellemző talajvízállások empirikus és elméleti eloszlásfüggvényeit mutatja. Végül a 3. ábrában foglaltuk össze a jellemző talaj vízállások észlelt és valószínűségszánütással meghatározott értékeit: az eddig észlelt LNV-t és LKV-t, az 1956 — 1960. évre számított KÖV-t, valamint a valószínűségszámítással meghatározott 0, 0,1%-os és 50%-os valószínűséggel várható értékeket. Az ábrán feltüntetett értékek jól mutatják a jellemző talajvízállások ingadozási tartományát és egyben aláhúzzák a matematikai statisztika módszer alkalmazásának szükségességét is. OSSZEFOGLALÄS A rendszeres talajvízállás-észlelésnek, az észlelési adatok feldolgozásának elsődleges célja, hogy áttekintő képet, összefüggéseket, jellemző számértékeket adjon a talajvízszint-ingadozás mértékére, a változások menetére. A célnak megfelelően az észlelési adatok feldolgozása, értékelése alapján számos összefüggés, elméleti megállapítás, jellemző számérték született. Ennek ellenére mind sürgetőbben vetődik fel — elsősorban a gyakorlat részéről — az igény, hogy a talajvízállásokra necsak a hidrológiában szokásos, hanem ezen túlmenően a tervezés számára nélkülözhetetlen egyéb jellemző számértékeket is meghatározzanak. A gyakorlat részéről jelentkező kívánalmak kielégítésére két lehetséges út kínálkozik: a meglevő összefüggések továbbfejlesztése, finomítása, vagyis ok és okozati kapcsolatok meghatározása, illetve a rendelkezésre álló adathalmaz alapján a talajvízállás különböző jellemző értékeinek statisztikai becslése. A tanulmány célja, hogy a különböző valószínűséggel várható jellemző talajvízállások meghatározására szabatos matematikai statisztikai módszert mutasson be. Az alkalmazott módszer, mint minden statisztikai módszer, észlelési adatokra, mintákra támaszkodik, ezért a tanulmány rövid áttekintést ad a talaj vízállás észlelés fejlődéséről, az eddig alkalmazott számítási módszerekről. Bizonyítja, hogy a gyakoriságok és tartósságok alapján meghatározott átlagos viszszatérési idő elsősorban az adatsor hosszától függ és jelentős hibát lehet elkövetni akkor, lia a relatív gyakoriságot a valószínűséggel azonosítják és így számolják a jelenség átlagos visszatérési idejét. Kiindulva abból a korábbi megállapításból, hogy a talajvízállás-észlelés eredménye az összes befolyásoló tényezők hatását tükrözi egy számadattal, a tanulmány rámutat arra, hogy ez a számadat, matematikai statisztikai szempontból valószínűségi változóként viselkedik. Számpéldát mutat be a tanulmány a talajvízállások valószínűségének becslésére, eloszlásfüggvények segítségével. Összehasonlítja a jellemző talajvízállások észlelt 3. ábra. Jellemző talajvízállásértékek. a = észlelt, b = valószínűségszámítással meghatározott értékek