Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Különböző valószínűségű talajvízállások 269 észlelést szolgáló kutak telepítése. A Vízrajzi Intézet és az Öntözésügyi Hivatal által telepített talajvízállás-észlelő kutakkal együtt 1944-ben már több mint 400 megíigyelőkútban végeztek rendszeres talajvízállás-észlelést. A második világháború után a Vízrajzi Intézet megindította a helyreállított és felújított kutak rendszeres észlelését. Üj kutak telepítésével a talajvízszint-észlelő hálózat újra fejlődésnek indult. Az 50-es évek elején, az ország síkvidéki területeire vonatkozó átfogó törzshálózati terv értelmében megkezdték a hálózat bővítését, s ma inár a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet mintegy 2200 megfigyelőkútnál folytat rendszeres talajvízállás-észlelést. Ezek alapján nyilvánvaló, hogy a megfigyelőkutak igen kis hányada rendelkezik hosszabb — mintegy 30 éves — statisztikai vizsgálatra alkalmas észlelési adatsorral. Néhány éven belül azonban ezeknek a hosszabb adatsorokkal rendelkező kutaknak a száma ugrásszerűen meg fog nőni, s már most fel kell készülni, hogy akkorra szabatos számítási módszer álljon rendelkezésre a különböző jellemző talajvízállások meghatározására. A hidrológia különböző területén igen elterjedt a különböző gyakoriságú és tartósságú vízállások meghatározása. A számított gyakoriságok és tartósságok alapján következtetnek a jelenségek ismétlődésére, visszatérési idejére. Nyilvánvaló, hogy mind a gyakoriság, mind a tartósság elsősorban arra a kérdésre ad feleletet, hogy mi volt a múltban. Például egy 50 éves észlelési adatsor rendezett mintájának első értéke azt jelenti, hogy a jelenség a vizsgált 50 évben egyszer következett be, vagyis relatív gyakorisága к 1 n 30 vagy százalékosan 2% volt. Tehát ha a relatív gyakoriságot a valószínűséggel azonosítjuk, úgy a jelenség átlagos visszatérési idejére 1 1 = o0 év p k_ n számítható. Már egészen más lesz a helyzet, ha ez az említett érték egy 10 éve folyó észlelésből származik [3], mivel így a relatív gyakoriság 10%-ra, s az átlagos visszatérési idő 10 évre adódik. Folytathatnánk a példát, de az eddig elmondottakból is nyilvánvalóvá válik, hogy a relatív gyakoriság — amit sokan helytelenül tapasztalati valószínűségnek neveznek és fogadnak el — elsősorban az adatsor hosszától l'ügg. Nagyon óvatosan kell tehát eljárni akkor, amikor rövid adatsorok alapján a relatív gyakoriságot a valószínűséggel egyenlőnek véve következtetnek valamilyen hidrológiai esemény visszatérési idejére. A talajvízállás-észlelési adat, mint valószínűségi változó A mindenkori talajvízállás hosszabb megelőző időszak alatt lejátszódott halmozódási folyamatok eredménye [8]. A talajvízállás tehát magán viseli az előző időszak, a halmozódási folyamat összes befolyásoló tényezőjének a hatását, más szavakkal a talaj vízállás-észlelés eredménye az összes befolyásoló tényezők eredő hatását tükrözi egy olyan számadattal, melynél a befolyásoló tényezők közül csupán a helyet és az időt vették figyelembe. Ez azt jelenti, hogy a talajvízállás alakulását nem rögzítik egyértelműen a jelenség meghatározásához kiválasztott tényezők, hanem az az előfordulás alkalmával figyelembe nem vett, vagyis a folyamat meghatározásából kihagyott egyéb jellemző körülmények alakulásától függően esetről-esetre más értéket vehet fel. A talajvízállás tehát véletlen jellegű ingadozást mutat, vagyis matematikai statisztikai szempontból valószínűségi változóként viselkedik. Ismeretes, hogy a véletlen jellegű ingadozás jellegét egyértelműen meghatározza az elképzelhető összes osztályközhöz tartozó valószínűségek összessége, a valószínűségi változó eloszlása. Ez viszont azt jelenti, hogy a talajvízállás várható értékeinek becslése ugyanúgy elvégezhető eloszlásfüggvények segítségével, mint bármely más hidrológiai eseményé. ü*