Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

1. füzet - Petrovics Nikola: Duna-Tisza-csatorna építése a XVIII. században

Duna—Tisza-csatorna 13 összeg 1/5 része igen erős kiindulási alapot biztosított volna, olyan indulási tőkét, amely biztosította volna a kiesésmentes és pénzügyi nehézség nélküli munkafolyamatot, tekintet nélkül arra, hogy a részvényesektől befolyó összegek esetleg késlekedtek volna. Másodsorban, ha az állam lenne hitelező, akkor megnőne a pénzügyi piac bizalma a Kiss fivérek vállalkozásához, és így ők a szükséges összeg hátralevő részére könnyebben talalnának megfelelő számú részvényest. Tekintettel az akkori gazdasági viszonyokra, az elmaradott feudális Ausztriában a kapitalista közgazdasági rendszer fejletlen formáira és a kisszámú kapitalista típusú részvénytársaságokra, a 200 000 Ft-os kölcsön komoly alapot jelentett volna a Kiss fivérek vállalkozásában. További fontos tétel volt a Kiss fivérek elképzeléseiben az, hogy csatornaépítési helyeken 4000 katona kivezénylését kérték a földmunkákhoz, ezenkívül 50 ácsot és 40 kőművest. Ezt a munkaerőt nem díjmentesen kérték, hanem olyan munkabérekkel akarták azokat fizetni, „amelyeket a csehországi erődök építésénél állapítottak meg" — ahogy ezt a kérvényükben kifejtették. Felvetődik a kérdés, hogy a Kiss fivérek miért nem fogadtak fel munkaerőt közvetlenül, hanem azt az államtól követelték, hogy ha egyébként fizetni szándékoztak? Az elképzelésükben azt állítják „ hogy ezen a vidéken csak parasztok élnek és munkásokat, különösen nyáron, amikor legszükségesebbek, nem lehet találni". A munkaerőhiány azzal a ténnyel magyarázható, hogy Bácska abban az időben ritkán lakott terület volt, a parasztokat pedig nehéz kötelezettségek terhelték a feudális urak és feudális állam iránt. Mivel a csatornaépítést rekordidőben akarták elvégezni, a Kiss fivérek az államhoz fordultak azzal a kéréssel, hogy biztosítsa a szükséges munkaerőt, amelyet a területen nehéz lett volna találni. Láttuk, hogy a költségvetésben 14 500 Ft összeget irányoztak elő 1200 hold föld kisajátítására magántulajdonból. Ez a terület természetesen a kiépítéshez szükséges mennyiségnek csak egy részét képezte. Ezért a Kiss fivérek a kérelmükben kifejezik, hogy a társaság részére a Magyar Kamara és a folyami zászlóalj tulajdonából engedjék át díjmentesen használatra a csatornaépítéshez és szolgálati épületekhez szükséges többi területet. A társaság díjmentesen használná a területet, amíg a koncesszió érvényes. Ami az 1200 hold magántulajdonosoktól kisajátítandó területet illeti, amelynek tulajdonosai javarészt „Zombor szabad királyi város" polgárai voltak, azt kérték, hogy az árakat bizottságilag állapítsák meg, valószínűleg azért, hogy elkerüljék a spekuláció következményeit. Az a körülmény, hogy az új víziút építéséhez szükséges terület nagyobb része a Kamara és a folyami zászlóalj tulajdonában volt, kedvező volt a Kiss fivérek számára. És valóban a követelések jóváhagyásánál ezzel kapcsolatban nem is voltak nehézségek. Mindamellett, hogy az osztrák abszolutizmus az állami és gazdasági élet több ágazatában centralisztikusan kormányzott, a vízügyeket illetőleg a helyi szervek, feudális urak, katonai és állami szervek széleskörű jogokkal rendelkeztek. Ezért teljesen érthető, hogy a Kiss fivérek egyik privilégiumként azt is követelték, hogy minden szerv, még a kamarai, katonai szervek számára is, valamint az intézmények és magántulajdonosok számára mindennemű építést megtiltsanak a csatorna övezetében a társaság hozzájárulása nélkül, úgyszintén megtiltsanak minden vízkivételt vagy akadálylétesítést, ami a hajózást akadályozná vagy árvizet okozhatna. Mint a vízfolyások és azok fizikai tulajdonságainak jó ismerői, a tervezők azt akarták, hogy a csatorna felett erős felügyeletet gyakoroljanak, hogv kizárjanak minden nem kívánt beavatkozást nemcsak egyesek, hanem minden