Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
2. füzet - Kienitz Gábor: Vízgyűjtők rendszervizsgálata és a belvízjelenség
Vízgyűjtők rendszervizsgálata és a belvízjelenség 241 után kiszámítandók. A másik mód a hiba ellensúlyozására az, hogy az S(t) és cfr(t) függvényekbe olyan tagokat építünk be, amelyek t h v t h 2 stb. időtartamok eltelte után éppen akkora, de ellenkező előjelű értékekkel növelik e függvények értékét, mint az elkövetett hiba. Bármelyik utat választjuk is, a függvények szerkezete a t<t h l-re levezetett függvényekével azonos lesz, azonban a függvények állandói minden t h időtartam letelte után megváltoznak. Az л-edik folt, és egyben az egész belvízfolt-lánc elfolyási függvénye a következő lesz: t_ Чт=Ш п1+дГ2+ • • • +9it n-'+ ... +9n-it+9n) e k-g 0 (26) ahol a g együtthatók értéke e helyen nem részletezett módon meghatározható az egyes foltok S 0 és S h értékeiből, valamint a k t és k v tényezőkből. Az n-edik folt belvízmennyiség-függvénye a (26)-ból a (19/a) segítségével határozható meg: S n=k rqin+S h n (27) E képlettel meghatározva a láncban szereplő valamennyi folt adott t időpontbeli Sí vízkészletét, magának a láncnak a belvízmennyiség-függvénye a következő lesz: S, án c(0=ÍU(0 (28) í=I A (26) és (28) együttesen leírják a belvízfolt-lánc belvízfüggvényeit. E függvények meghatározására — amelyeknek meglehetősen hosszadalmas levezetésére nem térünk ki — azért volt szükség, mert a szakirodalomból ismert tározósorozatmodellek nem alkalmasak a belvízfoltok kiürülésének leutánzására. Ezek ugyanis, mint pl. az (5)-tel leírt Nash-íéle modell is, elhanyagolják a sorozat egyes tározóinak saját vízkészletét a rajtuk átfolyó vízmennyiség mellett. Míg a tócsák összegyülekezését tekintve ezt mi is megtehetjük, belvízfoltok esetében ez szóba sem jöhet, mert egy folt elfolyásából jelentős hányadot tesz ki a saját készletéből származó rész. De ezen kívül is szükséges volt, hogy a kiürülési jelenség veszteségi (párolgási és beszivárgási) részét is folyamatosan figyelembe vegyük függvényeinkben, mert belvíz esetén ennek időbeli végbemenetele éppen olyan jellegű, mint magáé az elfolyásé. A belvízfolt-lánc kiürülése jelenti a belvíz zömének eltávozását egy területről. Ennek időbeli elhúzódása, valamint az egyes foltokban olyan S h holt-belvízmennyiségek visszamaradása, amelyek párolgással és beszivárgással már csak a mezőgazdaság által megszabott időtartam után tűnnek el, egyaránt belvízkárok okozói. Folt-belvízkárok már aránylag jó vízgazdálkodású talajokon is keletkezhetnek az egyik, vagy a másik okból, ugyanis itt már adott helyekre koncentrált vizekről van szó, amelyek azokon a helyeken olyan követelményeket támasztanak a talajjal szemben, amelyek többszörösei például a tócsák helyén fellépő követelményeknek. Megjegyzendő, hogy a belvízfoltok helyén — tekintettel arra, hogy rendszeresen ezek a tartósan vízállásos helyek — a talaj szerkezete és kémiai jellege is megváltozik, ami a beszivárgás erős csökkenését okozza a szomszédos, partosabb területrészekhez képest. E probléma további részletezése azonban meghaladná jelen tanulmány célkitűzéseit. Rögzítsük le azt, hogy a lánc kiürülését azzal mozdíthatjuk elő, hogy egyrészt lecsökkentjük a foltok holt-belvízmennyiségét, másrészt pedig biztosítjuk a kiürülés folyamatosságát. Ezek pedig a mezőgazda feladatai, és okszerű műveléssel, illetve belvíz idején a foltok levezetését biztosító barázdák ki-
