Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
2. füzet - Kienitz Gábor: Vízgyűjtők rendszervizsgálata és a belvízjelenség
"1228 Kienitz Gábor belvízfolt-láncok kialakulásával számolhatunk, amelyek végén vagy csatorna van, amely a vizet elszállítja, vagy csak egyszerűen véget ér a lánc az egyik foltban, ahonnan nincs elfolyás. Egy belvízfoltból addig van elfolyás, míg a benne levő belvíz mennyisége nem csökken egy bizonyos határérték alá, amely már csak párolgással és beszivárgással ürülhet ki. Ha a belvízfoltok felülről lefelé haladó sorrendben érik el ezt az értéket, az elfolyást normálisnak tekinthetjük. Ha viszont a láncnak valamely közbenső tagjánál következik be az elfolyás megszűnése, az elfolyás megszakított lesz. Ha egy területen nincsen csatornahálózat, a kiürülési folyamat lefolyási része a láncok megszakadásával véget ér, s a teljes kiürülés csak a párolgás és beszivárgás révén fog bekövetkezni. Ezért a kiépítetlen területeket háromfázisú összegyülekezésűeknek is nevezhetjük. 4. fázis. Kiépítéssel rendelkező síkvidéki vízgyűjtőkben a belvízfolt-láncok csatornákhoz csatlakoznak. A terület összegyülekezési folyamata utolsó fázisának a csatornahálózatbeli összegyülekezési tekinthetjük. A fentiekben vázolt fizikai modellel kapcsolatban még a következőket szükséges megjegyezni. Akár mozgó (tehát valahonnan valahová kifolyó), akár valahol tározódó (tócsákban, belvízfoltokban) vízről beszélünk, mindig felszíni és felszín alatti mozgást, illetve tározást kell ezen értenünk. így a belvíz mozoghat a felszínen (lepel-, vagy barázdás vízmozgás), illetve a talajban (két- vagy háromfázisú talajban történő vízmozgás); és tározódása is lehet felszíni és talajban történő (szabadföldi vízkapacitás fölötti) egyaránt. Az, hogy adott esetben a mozgások, illetve tározódások közül valamelyik (általában a felszín alatti) elhanyagolható mértékűvé válik a másikhoz képest, természetesen más kérdés; a modellnek általános érvényűnek kell lennie. Az összegyülekezés minden fázisában folyamatos a párolgással és beszivárgással történő kiürülés, azonban ezek jellege fázisonként más és más, amit figyelembe kell vennünk. Tapasztalati megfigyelések szerint az összegyülekezés első fázisának időtartama gyakorlatilag azonos nagyságrendű a csapadék időtartamával, a második fázisé egy-két nap a csapadék megszűnte után, a harmadiké öt-tíz nap, míg a negyediké •— a csatornahálózattól függően — akár hetekig is eltarthat. Gyakorlati szempontból tehát belvíz megjelenéséről csupán a tócsák megjelenése után, tehát a második fázistól kezdve beszélhetünk. A teljesség érdekében azonban minden fázison végig fogunk menni, és megvizsgáljuk, hogy a belvíz kiürülése milyen fizikai törvények szerint megy végbe. A tárgyalás során minden fázisnál rá fogunk mutatni, hogy az hogyan csatlakozik a következő fázishoz, ami a mesterséges részekre tagolás miatt szükséges. 1. fázis. Az elemi vízgyűjtők összegyülekezése. Az elemi vízgyűjtő-rendszer vizsgálatánál a (13) egyenlet egyes tagjairól a következőket állapíthatjuk meg. Az X betáplálást a csapadék (eső, vagy a hóból kiolvadó víz) adja, amely valamilyen időbeli megoszlással jelentkezik. A csapadékvíz megjelenésével egyidőben megindul a q p párolgás és a q s z beszivárgás. A qi elfolyás a terepen lepelben, illetve mikrobarázdákban mozgó, valamint a fedőrétegben szivárgó az a víz, ami befolyik, illetve bejut a tócsába és az ahhoz tartozó talajtérbe. Az S tározás ebben az esetben az elemi vízgyűjtő területén mozgásban levő felszíni és felszín alatti vízkészletet jelenti, mely részben a felszínen, részben a talajban szabadföldi vízkapacitáson felül mutatkozik (ami a talaj szabadföldi vízkapacitás alatti víztartalmát növelte, azt már
