Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
2. füzet - Kienitz Gábor: Vízgyűjtők rendszervizsgálata és a belvízjelenség
"1228 Kienitz Gábor 2. ábra. A konvolutálás sémája Fig. 2. Convolution scheme Fig. 2. Schéma de la convolutation Abb. 2. Schema der Convolution az eredő árhullám f-beli ordinátáját az alábbi konvolúció-integrál szolgáltatja: q(t) = J x(r). u(0, t - r) dt (3) о A (3)-beli integrál hisztogramként adott x értékek esetén természetesen egyszerű összegezéssé alakul át. Látható, hogy a peáh ismerete egy vízgyűjtő esetében komoly gyakorlati segédeszközt jelent. Ezért a kutatás ennek sajátságai felé fordult. Nash érdeme, hogy kapcsolatot tudott találni a peáh, illetve ugyanazon vízgyűjtő egy tetszőleges árhulláma és az azt kiváltó betáplálás között, ami lehetőséget ad a matematikai úton levezetett peáh paramétereinek meghatározására. Megállapította, hogy ha az x(t) betáplálás-függvény, a q(t) lefolyási árhullámfüggvény és az u(0, t) períMüggvény görbéi alatti területeknek a saját kezdőpontjukban emelt függőleges tengelyre vonatkozó statikai nyomatékát rendre X v Q 1 és t/ x jelekkel, és ugyanezeknek a területeknek az inercia-nyomatékát rendre X 2, Q 2 és U 2 jelekkel jelöljük, akkor minden esetben fennáll, hogy U 1=Q 1-X 1 és U 2=Q 2-X 2 (4)
