Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
2. füzet - Bogárdi István-Némethy László: Töltések árvízi terhelése
Töltések árvízi terhelése 213 Felhívjuk ismételten a figyelmet a valószínűségi változó jelentésére: annak a valószínűségét határoztuk meg, hogy a megadott (h ;) szint feletti árvizek közül az esetek hány százalékában lép jel a kérdéses terhelés vagy annál nagyobb érték. Tehát pl. 1%-os valószínűség nem jelenti azt, hogy 100 évente egyszer várható a hozzátartozó árvízi terhelés. Az 1% valószínűség annyit jelent, hogy jó közelítéssel száz hj szint feletti árvíz közül egyszer várható olyan (vagy annál nagyobb) terhelés. Becsléssel azonban áttérhetünk az évi valószínűségre. Ëzt a következő példa mutatja: A vizsgált időszak minden esetben 92 év (1876—1967.). Budapesten ez idő alatt 46 hj szint feletti árvíz lépett fel, tehát átlagosan 46/92 évente, azaz két évenként egyszer várható. Tehát 2,5% valószínűség (1967) azt jelenti, hogy 40 eset közül egyszer, azaz megközelítően 80 év alatt egyszer várható legalább 39,1 m-nap terhelés Budapesten. Megjegyezzük, hogy az árvízi terhelés értelmezése kizárólag a töltéskoronát meg nem haladó árvizek esetére érvényes. Ez megfelel a természetes viszonyoknak, mert töltéseinket 1,00—1,50 m-es biztonsággal a mértékadó árvízszint fölé építették ki, vagy a közeljövőben magasítják erre a biztonságra. 4. Az árhullám idejének egyöntetűség vizsgálata Az (5) egyenlet szerint az árvíz alatt lefolyó vízmennyiség, V, a P árvízi terhelés mellett a (t 2 — t^) időtartamtól függ. Az előzőekben bebizonyítottuk, hogy a P árvízi terhelés minden esetben egyöntetű, tehát azonos sokaságból származó valószínűségi változónak tekinthető. Feltételezésünk szerint a V vízmennyiség is egyöntetű, azaz a felső vízgyűjtőkön nem hajtottak végre ez ideig olyan beavatkozásokat, amelyek ezt az értéket a véletlen jellegű ingadozásnál nagyobb mértékben befolyásolnák. Más szavakkal az árvíz alatt lefolyó vízmennyiséget döntő módon a meteorológiai viszonyok véletlen jellegű, ingadozása szabályozza. Ha ez a feltételezés helyes, akkor az (5) képletnek megfelelően, a (t 2— íj) árvizes napok számának ingadozása is csak véletlen jellegű lehet. Ennek ellenőrzésére megvizsgáltuk a felvett szelvényekben a (/ 2 — í x) időszak egyöntetűségét. Tokaj és Szolnok kivételével a teljes vizsgált időszakra nézve 75% feletti egyöntetűséget kaptunk. Szolnoknál az egyöntetűség 51%, ami a szokásos értékelés szerint ugyancsak biztos egyöntetűséget jelent. Tokaj esetén 1881—1967 között 54,4%, de 1901—1967. között 78,5% érték adódott. Mivel ugyanezen idő alatt az árvizek tetőző magassága nem minden esetben egyöntetű, hanem fokozatosan emelkedett, a vízállás idősor csak úgy változhatott, hogy az ábra területe mellett a mederből kilépés (t 2—t x) időtartama is egyöntetű maradjon. Példaként bemutatjuk az egyöntetűség vizsgálatát a Dunán Mohácsra és a Tiszán Szolnokra (8. ábra). A fenti eredmények bizonyítják feltételezésünk helyességét: a vizsgált szelvényekben az árvízi terhelés, az árvíz időtartama és a lefolyt vízmennyiség egyaránt egyöntetű valószínűségi változóként kezelhető.
