Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
1. füzet - Petrovics Nikola: Duna-Tisza-csatorna építése a XVIII. században
Duna—Tisza-csatorna 25 3000 akó búzát szállított. Azt, amitő —Rótt — állít, igazolni fogja minden hajós, aki ismeri a Dunát Pest és Zimony között. Ezen a szakaszon nincs veszélyesebb hely mint a Pétervárad és Monostor közötti rész, ezért hajózócsatorna megépítése Bács vármegyén keresztül igen hasznos volna az egész ország részére 1 2. Brunner Ferenc apatini hajótulajdonos nyilatkozatában 1 3 megismételte Rátt állítását. A Kiss fivérek tervét melegen ajánlotta az említett Pemler 1 4 őrnagy is, a titeli folyami zászlóalj parancsnoka. 1791. szeptember 15-i nyilatkozatában kijelenti, hogy mint pontonos tiszt többször áthajózott a Dunának ezen a szakaszán, és így személyesen meggyőződhetett, hogy ennél nincs veszélyesebb rész a hajózás szempontjából. Különösen a nagyvizek idején a felfelé hajózás igen kínos és lassú az alacsony partok miatt, és már közepes erősségű szélnél is a hajózást több napra le kell állítani. „Ezért egész természetes és világos — mondja Pemler —, hogy a javasolt csatorna megvalósítása igen hasznos lenne, különösen olyan szép és termékeny vidéken, mint a Bácska, ahol a kereskedelem majdnem teljesen befagyott. Mindezeket szem előtt tartva a folyami zászlóalj igen szívesen átadja azokat a hozzá tartozó területeket Nádalja környékén, amelyen a csatorna áthaladna. Pemler őrnagy még egy fontos kérdést érintett, amelyről a későbbiekben többször is lesz még szó. О ugyanis felvetette a kérdést, hogy a csatorna megépítése után megnövekszik-e az árvízveszély a Bácskában? Pemler negatív választ adott. Azon a véleményen volt, hogy a csatorna két végén megépítendő zsilipek segítségével csak annyi vizet ereszthetnek be a csatornába, amennyi a hajózáshoz feltétlenül szükséges. Ez megfelelő biztonság lesz, vélte Pemler, a nagyvizekkel szemben. Ebben a tanulmányban a Kiss fivérek külön rámutattak arra a haszonra, amely a csatornán a só szállításából származik. Emlékeztettek arra, hogy a Pétervárad és Monostor közötti veszélyes szakasz miatt a só legnagyobb részét szekerekkel szállítják a Tiszáról a Dunára. Ezt a szállítást azonban nem fuvaros foglalkozásúak végzik, hanem parasztok fizetett közmunka keretében. Ez nyáron elvonja a parasztokat a mezőgazdasági munkáktól, tavasszal és ősszel pedig az ilyen szállítási mód olyan lassú és nehéz, hogy a paraszt többet költ az úton, mint amennyit keres. A Kiss fivérek véleménye szerint a csatorna megépítésével ez a probléma is megoldódik. Az ő csatornájukból, vélekedtek a Kiss fivérek, nagy haszna lesz az iparnak és a kereskedelemnek is a Bácskában, amelynek a fejlődését megnehezítette egy rendezett víziút hiánya 1 5. Ennek a főcsatornának a megépítését oldalcsatornák létesítése követné, amelyek vízienergiáját hasznosítani lehetne malmok, üzemek és kézműipari vállalatok üzeméhez. A hasznok, amelyeket az új nagy víziútvonal eredményezne Bácska déli részében, tehát kézenfekvők és meggyőzően ismertették azokat. Tekintet nélkül azonban arra, hogy a csatornát magáneszközükből építik kincstári segítséggel, vagy állami költségen, a legfontosabb az volt, hogy mibe fog kerülni. Ugyanis az osztrák abszolutizmus állandóan pénzügyi nehézségekkel küzdött, és a tőkések piaca is Ausztriában szegényes volt. Ali. Lipótnak tett felterjesztés külön mellékletében a Kiss fivérek a költségek kérdését is feldolgozták. Kiszámították, hogy a csatornaásásra és a szükséges műtárgyak kiépítésére 901 852 forint 27 krajcárt kell ráfordítani. Feltételezve, hogy évente 8 hónapot tudnak dolgozni, szükség lesz 4—5 ezer kubikus, 50 ács, 40 kőműves és 60 kétfogatú szekér alkalmazására. Ebben az esetben ez a 13 és 1/4 mérföld hosszú csatorna a harmadik évben hajózható lehetne — állították a
