Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

2. füzet - Déri József: Az elektronikus számológép és a vízimérnök

Az elektronikus számológép 189 idejét. Ezt segíti elő hatékonyan az, ha az adatokat a feldolgozás technikájának megfelelő médiumokon gyűjtjük ill. tároljak, pl. lyukszalagon, lyukkártyán vagy mágneses szalagon. Ezen adathordozó elemek a gép bemeneti egységei révén lehetővé teszik az adatok automatikus felkeresését és leolvasását. A lyukszalag A lyukszalag mint adathordozó olyan papírszalag, ahol minden jelet (betűt, vagy számot stb.) a lyukak bizonyos kombinációja (lyukasztás ill. lyukasztás hiánya) alkot a szalag függőleges oszlopaiban [15]. A szalagon levő adatokat szalagleolvasó segítségével visszük be az elektronikus adatfeldolgozó gépbe, ahol a lyukszalag mozog a leolvasó szerkezet körül. A betáplálás a szalagleolvasótól függ. Mechanikus leolvasónál a gép a lyukat fémkefével vagy tűvel érzékeli. Azokban a lyukszalagcsatornákban, ahol lyuk van, az áramkör zárul, míg egyéb pozíciókban nem, mivel a szalag szigetel. A szalag előrehaladását biztosító fogaskerekek sebessége másodpercenként 60—100 jel leolvasását teszik lehetővé. Fotoelektromos leolvasásnál a lyukszalag minden egyes csatornáját fotocellával összekapcsolt fénysugarak tapogatnak le. Ha a fénysugár a lyukon keresztül éri a fotocellát, elektromos impulzus keletkezik. A fotoelektromos leolvasó sebessége 1000—2000 jel/másodperc. A géphez kapcsolt lyukasztóberendezés segítségével a gépből az adatokat 2—300 lyuk/másodperc sebességgel lyukszalagra vagy lyukkártyára lehet átvinni. Lyukszalagot főként az alapadatok automatikus rögzítésére, vagy nagyobb távolságra való továbbítására (pl. telefonhálózat segítségével) használják. A vízgazdálkodás számára szalagon történő automatikus adatgyűjtés műszerszerkesztési és módszertani kutatómunkáit az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata (US Geological Survey) már 1952-ben megindította. Kezdetben a szalagra feljegyzett görbék értékelésével (a napi és havi középértékek megállapításával, a vízállások vízhozamokra való átszámításával stb.) kapcsolatos munkákat megkönnyítő és meggyorsító műszerek és módszerek kidolgozásával kísérleteztek. Hat évbe tellett, amíg felismerték, hogy a feldolgozási munkák hatékony csökkentéséhez magukat az észlelőberendezéseket kell kicserélni. Könnyen megoldhatóvá válik ugyanis az adatfeldolgozás gépesítése, ha az észlelés eredményei nem szalagokra rajzolt görbék. hanem a más jellegű adatfeldolgozásokban már széles körben alkalmazott módon: lyukszalagon vagy lyukkártyán jelennek meg. Az első lyukszalagos vízállásészlelő berendezés prototípusa 1958-ban készült el. A széleskörű bevezetésre elfogadott típus négy évi folyamatos tökéletesítés eredménye. 1961. májusától 270 állomáson végeztek másfél éven át tartó kísérleti méréseket. A mérési adat lyukasztása előzetesen beállítható időközönként (széles körű alkalmazásnál kialakított típusnál 5, 15, 30 vagy 60 percenként) az ö. ábra szerint [16, 25] 6 cm széles papírszalagra történik. A szalag egy-egy lyukasztás után 2,5 mm-t mozdul el. A mintegy 150 m hosszúságú szalagot tehát 15 percenkénti lyukasztás esetén általában évenként egyszer kell cserélni. A szalagon — mint látható — összesen 19 csatorna van. Ebből 16 szolgál a tárcsák állását jellemző számjegyek rögzítésére (számjegyenként 4 csatornával), 2 a szalag feldolgozását végző gép számára szükséges, a középső szélesebb csatornán levő lyukak pedig a szalag folyamatos továbbítását végző szerkezet számára készültek. 4*