Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

2. füzet - Joó Ottó: A nyugat-magyarországi melioráció

174 Joó Ottó с) Ha az eredeti tervek szerinti egész tájon el akarjuk a meliorációt végezni, a tervezést két lépcsőssé kell tenni. Lehetőség szerint előre meg kellene határozni az egész tájon azokat a vízgyűjtő egységeket, amelyekre a vízrendezési munkák általános tervét el kell készíteni. Az üzemek rendezését, esetleges összevonását is figyelembe vevő, de mindenképpen az egyes gazdaságok területére készítendő komplex tervezésnek a vízrendezési általános tervek készítésével együtt kell haladnia, ill. azt megelőznie. Az áttekintés, összhang csak így biztosítható. Jelenleg rendelkezésre álló kiviteli tervezési irányelveinket a megvalósult létesítmények rendszeres vizsgálatával folyamatosan tökéletesíteni kell. Korszerűsödő és gazdaságosabb építéstechnológia kifejlődése hatással lehet a tervezés során kialakítandó elrendezésekre is. cl) Az építési technológia vonalán kiemelkedő jelentősége van a 2 m

3/fm-nél kisebb szelvényű nvilt árkok, zárt gyűjtők építésénél a magasfokú gépesítésnek. A kis műtárgyak kézműipari jellegű előállítása helyett az előregyártott elemekből végzett szerelő munkának kell lépnie. A talajjavításokat a komplex elvek szerint kellene kivitelezni. A tervezett meliorációs elgondolás sikere függhet attól, hogyan és mikor oldódik meg végre megnyugtató módon a mélylazítás és vakonddrénezés technológiai és gépproblémája. Erre a külföldön bevált géptípusok kellő kipróbálás utáni alkalmazása kedvező lehetőséget kínál. Joggal föltételezhető, hogy az alacsony hatóanyag tartalmú meszező anyagok nagy távolságról történő tömeges szállítása gazdaságtalan a magas hatóanyag tartalmú anyagokéhoz képest. e) A használat során a melioráció gazdasági és a talaj szerkezetét javító hatásainak sokoldalú, elfogulatlan vizsgálata döntő szerepet játszik a további teendőket illetően. A szaktanácsadási szolgálat ezt elősegítheti, de nem pótolhatja a gazdálkodó szakismereteinek, megfelelő eszköz ellátottságának és hozzáállásának hiányosságait. Nagy súlyt kell helyezni a megvalósított melioratív létesítmények fenntartására, amihez elengedhetetlen a megvalósított létesítmények jellemzőinek kielégítő nyilvántartása. A melioráció alapjainak ismertetése során utaltam arra, hogy az előzetes tudományos vizsgálatok során a kérdéssel főleg megzőgazdasági nézőpontból foglalkoztak. A kapcsolódó talajmechanikai, talajtani, vízgazdálkodás, technológiai, szervezési és gazdaságossági jellegű, átfogó tudományos vizsgálatok hiányoznak. f) Itt csak azokat a kutatási jellegű feladatokat említem, amelyek e melioráció kultúrmérnöki munkaterületén eddig jelentkeztek. Problémát jelent, milyen talajmechanikai, talajtani jellemzők által definiált határok között alkalmazható e területen az alagcsövezés, a mélylazítás vagy az ezzel egybekötött vakonddrénezés? Ezek meghatározásához milyen módszereket kell alkalmazni? Melyek e paraméterek határértékei? Tudományosan föltáratlanok az alagcsövezés, ill. az őrségi területre javasolt komplex beavatkozás tényleges, természetes hatásai a talaj fizikai—vízgazdálkodási tulajdonságaira. Mi e hatások élettartama? Ezeknek a beavatkozásoknak mik a megengedhető, tűrhető jellemzői? (mélység, hossz, távolság, esés kritikus sebességértékek, eróziós határértékek és mennyiségek stb., a felszíni esés, fedettség, talaj, csapadék stb. függvényében). Milyen mértékadó fajlagos lefolyással kell számoni az alkalmas beavatkozással megjavított körülmények között a zárt gyűjtők, nyílt árkok, elvezetőhálózat stb.