Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

108 Fahmy M.—

Szabó L. Kis méretű modellekben ilyen durva szerkezetű zavart talaj alkalmazása a vizsgált szivárgási jelenséget meghamisíthatja. b) A talaj anyagi tulajdonságai szempontjából : A láp duzzadása és zsugorodása az alig negyedórás modellkísérletnél jelentősen nagyobb mértékben befolyásolhatja (zavarhatja) a talajvízszín-szabályozásakor lejátszódó feltöltődési és leszívási folyamatot, mint a természetben, hol a jelenség több nap alatt játszódik le. Az alapjelenségek modellezésekor célszerű ezt a hatást szélső értékével, a már beduzzadt talaj jellemzőivel figyelembe venni. c) A szivárgás jellemzői szempontjából: Említettük már, hogy az inhomogén és anizotrop talajból zavart állapotban közelítően homogén és izotróp jellegű közeg lesz. A homogén és izotróp állapot helyettesítő talajjal könnyebben biztosítható. d) Méréstechnikai szempontból : A szivárgás áramvonalait a hagyományos jelzőanyagokkal (pl. a festőanyagoknál eosin natrium, metilénkék stb.) rendszerint csak a világos színű és vegyileg inaktív talajokban vizsgálhatjuk. A szerves talajok — különösen a láptalaj — a jelzőanyagokat rendszerint teljesen lekötik, illetve kiszűrik, továbbá mivel önmagukban is sötét színűek, az áramlási vonalakat azokban egyáltalán nem, vagy csak alig azonosíthatjuk. A helyettesítő talajban végzett szivárgási kísérletek eredményei Az ismertetett helyettesítő talajban a 2. ábrán vázolt elrendezéssel több változatban ismételt leszívási és altalaj öntözési (feltöltődési) vizsgálatot végeztünk. A vizsgálatok végrehajtásakor a nempermanens folyamat során jelentkező vízállásokat a modell hátlapján elhelyezett piezométer-csapokkal összekötött nyomástábla csövein a vízállások egyidejű észlelésével rögzítettük. Mérési eredményeinkből példaként a 3. ábrán a 70 cm mélyen vezetett és 10 méter sortávolságú vakonddrén egyik leszívási kísérleténél kialakult depressziós görbéket mutatjuk be. Mint látható, a helyettesítő talajban a leszívás folyamata viszonylag gyorsan lezajlott. A leszívási görbék közül a kísérlet kezdetétől számított 2. perchez tartozót kiválasztva, a 4. ábrán annak áramképét is szemléltetjük. Ha a leszívási és altalajöntözési vizsgálatok során a Keszthely —Hévízi öblözetben 10 méteres vakonddrén távolságnál mért felszíngörbéket a helyettesítő talajban azonos esetre és a dréntávolság felében azonos vízmélységhez számított felszíngörbékhez hasonlítjuk, úgy az ő. és 6. ábra alapján a következőket állapíthatjuk meg. a) Mind a leszívási, mind a feltöltődési folyamat megfelelő felszíngörbéinél kedvező egyezést csak a drének közötti belső 5 — 6 méteres szakaszon — ahol a szivárgás iránya csaknem vízszintes — tapasztalhattunk. Ezeken a szakaszokon a kétféleképp meghatározott felszíngörbék között még 2 cm-es eltérés sem mutatkozott. b) A drének 2,0 — 2,5 m sugarú térségében a felszíngörbék eltérése már számottevő. A drének fölött leszíváskor 5 — 16 cm-es, altalajöntözéskor pedig 18 — 26 cm-es eltéréseket tapasztaltunk. Ezen szivárgási útszakaszon a még mindig elsődleges vízszintes irányú szivárgás mellett az út függőleges irányú összetevője már számottevő. 2. ábra. A lápi drénezés áramlástani vizsgálatának kísérleti elrendezése