Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

106 Fahmy M.—Szabó L. lemzőinek egyezősége vitatható. Jelentős mértékű anizotrópiánál a zavart talajjal végzendő vizsgálatok alkalmazhatósága még fokozottabban kérdéses. Általában a láptalajjal végzendő modellkísérletek végrehajtásának és az adatok értékelhetőségének rendkívül összetett és problematikus volta már az előzőkből is megítélhető. Éppen ezért a laboratóriumi modellkísérletek után különösen szükség van a kísérleti eredmények helyszíni, szabadföldi ellenőrzésére is. Más szóval a laboratóriumi szivárgási kísérletek feladata a láptalajban lejátszódó alapvető szivárgási törvényszerűségek feltárása, az egyes elrendezési változások hatásának vizsgálata és az eredmények mérlegelése nyomán a legkedvezőbb változatok meghatározása. Ezeket a legkedvezőbb változatokat kell most már a szabadföldi kísérletek során ellenőriznünk, illetve továbbvizsgálnunk, majd a megvalósításra legmegfelelőbb megoldást megadnunk. Vizsgálatainknál — figyelembe véve, hogy láptalajjal ilyen vizsgálatok még nem voltak — előbb szabadföldi drénkísérleteket végeztünk, majd ezek eredményeinek birtokában kezdtünk csak a laboratóriumi modellkísérletekhez. Kísérletek a Keszthely—Hévízi öblözetben A Balaton nyugati végén elterülő Keszthely —Hévízi öblözet lápterületén a talajvízszín szabályozására és a külvizek elvezetésére az 1. ábrán vázolt csatornarendszer épült. Ez a csatornahálózat — a mezőgazdaságilag művelt talajrétegben fellépő gyors elásványosodási folyamat nyomán mutatkozó igen jelentős vízáteresztő képesség-csökkenés miatt — az igényeit talajvízszín szabályozást csak talaj csőhálózattal kiegészítve tudná biztosítani [2]. Szakirodalmi adatok és előtanulmányok, valamint helyszíni vizsgálatok alapján megállapítható volt, hogy a területen az átlagosan 70 cm mélyen vezetett vakonddrénezés vagy vakondcsődrénezés (műanyagcsővei bélelt vakonddrén) alkalmazása lenne megfelelő. Mindkettőnél a helyi adottságoknak legjobban megfelelő dréntávolság megállapításának kérdése mutatkozott a legfontosabbnak. A dréntávolság meghatározására az 1. ábrán is vázolt kísérleti parcellán 1966-ban 5, 10 és 15 méteres sortávolsággal vakonddréneket, majd 10 és 20 méteres távolsággal pedig PVC műanyaggal vakondcsődréneket építettek ki. A szerzők a kísérleti parcellán 1966 őszén altalajöntözési és víztelenítési kísérletsorozatot végeztek. Ennek során a drénekre merőlegesen telepített figyelőkutakkal mérték a talajvíztükör alakulását. A mérési adatokból megállapítható volt [4], hogy a talaj inhomogén és anizotróp volta ellenére a talaj csövek Sármellék ábra. A Keszthely—Hévíz-i öblözet lápterületének csatornahálózata