Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

RÖVIDEBB KÖZLEMÉNYEK ÉS BESZÁMOLÓK Rovatvezető: STAROSOLSZKY ÖDÖN A VÍZRENDEZÉS GÉPESÍTÉSI KÉRDÉSEI A VÍZÜGYI SZOLGÁLATRA NAGY TIBOR

1 A többi vízügyi szakágazatokhoz hasonlóan a gépesítési igény a vízrendezés területén is egyre növekszik. Ez természetes feltétele a vízrendezési feladatok hatékony végrehajtásának. A gépesítésnek a vízrendezés több területén kiemelkedő szerepe van. Ezek közül a csatornakarbantartás gépesítésével, valamint a belvízvédelmi stabil szivattyútelepek és hordozható szivattyúállomány fejlesztésével és korszerűsítésével kívánok foglalkozni. Az időjárási tényezőktől erősen függő mezőgazdasági termelés biztonságának fokozására az országban mintegy 30 000 km belvízlevezető csatorna épült. A kiépült csatornarendszer rendeltetését csak akkor töltheti be, ha a csatornáknak a szükséges átfolyási keresztmetszete megvan. A csatornahálózat rendeltetését a fenntartási, karbantartási munkák rendszeres végrehajtása árán tölti be. A csatornahálózatot jelenleg az úgynevezett hagyományos módszerekkel — a nagyobb csatornákat, a kiépített csatornarendszer mintegy felét a forgókotrókkal, másik felét pedig kézi munkával — tartják fenn. Minthogy a kézi munkaerő nehézségek a vízügyi szolgálatban is jelentkeznek, a csatornakarbantartás gépesítésének kérdései egyre égetőbben vetődnek fel. Általános követelmény, hogy egy megépült mű a rendeltetésszerű használat közben karbantartható legyen. A karbantarthatóság mint követelmény régebben a kézi munkák miatt nem volt olyan alapvető feltétel, mint a gépesítés mai időszakában. Minthogy a gépesítési igény egyre fokozódik, tisztázni kell a karbantartás, elsősorban a kiscsatornák karbantartásának feltételeit, lehetőségeit. Ezért a kiscsatornák karbantartásának gépesítési feladatait az Országos Vízügyi Főigazgatóság kiemelt műszaki fejlesztési témaként kezeli és ez évben szervezett megvalósítását is elkezdte. A gépesített kiscsatorna karbantartás legdöntőbb feltétele, hogy a csatorna mellett legalább az egyik oldalon minimálisan 2,5 — 3 m széles rendezett előtér legyen. E feltétel részben biztonságtechnikai követelmények miatt, részben azért fontos, mert az eddig ismert karbantartó gépek általában kerekes járóművek, így a zavartalan, balesetmentes üzemhez megfelelő közlekedési út szükséges. Á megfelelő méretű előtér azért is szükséges, mert nincs olyan karbantartó gép, amely minden feltétellel üzemeltethető. Nem is valószínű, hogy ilyeneket valaha is kialakítanának. A magas beszerzési ár és üzemi költség miatt ilyen gépek kialakítása nem is igen volna ésszerű. Maradnak tehát gyakorlati megoldásként azok a szerkezetek, amelyek a karbantartás egy vagy több munkanemét elvégezhetik. A következőkben külföldi leírásokból megismerhető néhány olyan géptípust kívánok bemutatni, amelyek a lehetőségekről kellő áttekintést adnak. A gépi karbantartás szempontjából azt a csatornát tekintjük kiscsatornának, amelynek fenékszélessége 0,5—2 m, szerkezeti mélysége 0,7 — 3 m, rézsűje pedig 1:1 — 1:2 érték között változik. A továbbiakban szereplő különféle csatornatisztító gépek teljesítményadatait prospektus, valamint műszaki becslés alapján adjuk meg. 1 Nagy Tibor gépészmérnök, az Országos Vízügyi Főigazgatóság csoportvezető főmérnöke.