Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Orlóczi István-Schlegel Oszkár: Jelentősebb belvízvédekezéseink összehasonlító értékelése

62 Orlóczi I.

—Schlegel О. val. A csatornasűrűség megoszlását feltüntető 6. ábrával kapcsolatban meg keli jegyezni, hogy a csatornasűrűség csak a fajlagos belvízlevezetés és a domborzati viszonyok együttes figyelembe vételével jellemzi egy terület szintjét. Csupán a fajlagos csatornahosszak értékének összehasonlításából tehát nem lehet következtetni a vizsgált területek belvízi kiépítettségének műszaki színvonalára. A vízelvezetés teljesítményét, a csatornák vízszállító képességét a „fajlagos kiépítettség" elnevezésű mutatóval szoktuk jellemezni, amit azonosítani szoktunk az adott terület valamilyen előfordulási valószínűségű fajlagos lefolyási értékével. Korábbi megbízható adatokat sajnos nem sikerült feltárnunk, ezért tájékoztatásként csak annyit, hogy a Tisza-völgy vonatkozásában az egyes rendszerek kiépítettsége 1962-ben 5 — 80 l/s -km

2 volt. A mutató bizonytalanságának jellemzésére példaként megemlíthetjük, hogy a csatornák fenntartásának elmaradása miatt 1950-től közel 20 millió m

3 iszapot kellett eltávolítani, amely iszapmennyiség több mint I m

2/fm átlagos szelvénycsökkenést okozott. Indokolt lenne a fajlagos kiépítési mutatót részletes vizsgálat tárgyává tenni. Mint a vízszállító képesség jellemzője — szabatos meghatározással hasznos jellemző lehetne, azonban a belvízi — hidrológiai — jelenséggel történő összekapcsolása félrevezető és sokszor káros. A belvízvédekezés és a vízkormányzás szempontjából érdemes megemlíteni a műtárgyak számát is. 1938-ban a belvízcsatornákon összesen kereken 12 000 db zsilip, áteresz, bújtató és híd volt. Ezeknek kb. 10 —12%-a tette lehetővé a tiltózást, ami átlagosan 15 km böge-hosszt és a vízkormányzás elvi lehetőségét jelentette. 1962-ben az összes műtárgyak száma kereken 21 ezer db volt, amiből kb. 2500 db a zsilipes-tiltós létesítmény. A vízkormányzás ilyen vonatkozású feltételei tehát a csatornahossz növekedését is figyelembe véve jelentősen javultak. A vízkormányzási lehetőségekhez tartoznak azok a kultúrtechnikai tevékenységek és művek is, amelyekkel egyes területeken a belvíz visszatartható, ill. ahol a belvizek tározhatók. A III. táblázatban foglaltuk össze az övgátolásra, belvízi tározókra vonatkozó tájékoztató adatokat. Meg kell jegyezni, hogy ezideig a belvizek tározására rendszeres adatgyűjtés nem volt, így a táblázatban közölt adatok durva becslés adatai, s csupán a nagyságrendi fejlődést érzékeltetik. Nagyobb belvizeknél a tényleges vízvisszatartás elképzelhetően jelentősen meghaladta a táblázat két első sorában feltüntetett előkészített lehetőségeket. Már az 1940-es belvíznél is jelentős vízmennyiséget helyeztek el halastavakban, holtmedrekben és tartottak vissza ideiglenes eltöltésekkel legelőkön, amint ezt a táblázat utolsó sorának adatai is érzékeltetik. III. táblázat A belvízvisszatartás lehetőségének változása Létesítmény, év 1940 - 42 1952 1966 Övgátolás (ezer kh) 20 26 70 Belvlztározó (millió m

3) 13 250 Becsült tényleges visszatartás (millió m

3) 80 110 260