Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)
1. füzet - Orlóczi István-Schlegel Oszkár: Jelentősebb belvízvédekezéseink összehasonlító értékelése
Jelentősebb belvízvédekezéseink 55 szokatlan ábrázolási formát választottunk. Egyrészről az értékeket nem az észlelés mértékegységében, hanem a napi vízjárási térképek hidrográdjaihoz hasonló %-os rendszerben raktuk fel. Pl. ha valamelyik n-edik évi talaj vízállás térszinttől mért átlagértéke (mélysége) m n á t|, a sok évi legmagasabb értéke m ma x a sok évi legalacsonyabb értéke m mi n és ha a sok évi legmagasabb és legalacsonyabb talaj vízállás különbsége m ma x —n? m m=M, akkor a talajvízállásnak a skála 0 pontjától felrakott %-os értéke m n át l,-m mi n_ 3 ât l;m ™". 10 0 '»шах-'«min M A felsorolásnál az ordináta irányát úgy változtattuk, hogy az egyes tényezők és a belvízképződés közötti kapcsolat mindhárom tényezőnél azonos jellegű legyen. Ennek megfelelően az 1. ábra vonalainak emelkedése növekvő csapadékot, csökkenő hőmérsékletet és talajvízmélységei, de összességében fokozódó belvízveszélyt jelent. így tehát nedves időszakban az értékek az ábra felső részére, száraz években pedig az alsó felére esnek. Az ábrán feltüntettük az egyes évek belvízi elöntéseit is a teljes belvizes terület százalékában. (Az elöntést nem mutató évekre nem sikerült összesítő adatot találni). A csapadék- és a hőmérséklet-idősorok Debrecen, Kecskemét, Türkévé és Szeged állomások adataiból számított átlagok. (A hőmérsékletnél Túrkevén és Kecskeméten hiányos adatsorokat dolgoztunk fel.) A talajvízjárás görbéjét Szerep, Mezőtúr, Kunágota, Orgovány, Székkutas és Pálmonostor adataiból szerkesztettük. Az ábra — úgy véljük — jól szemlélteti az elmúlt harminc év belvízképződési viszonyait. Az 1930-as évtized végén fokozódó és 1940-ben szélsőségessé váló csapadék a hőmérséklet rendkívüli anomáliájával összeesve előkészítette a nagy belvízképződést, majd a talajvíz szokatlan emelkedését okozta. Lényegében hasonló jelleg tapasztalható az 1960-as évek elejétől azzal a különbséggel, hogy ekkor elsősorban a hőhiány növekedése az erőteljesebb. A két rendkívüli belvizes időszak között két szárazabb, az 1947 — 50. és 1959 — 62. év és az átlagosnak tekinthető 1950 — 58. évek szakaszát találjuk. Ez utóbbinál 1956-ig lassú hő- és csapadéktöbblet-emelkedés (amit a talajvízgörbe is jól követ) készítette elő az az évi tavaszi-nyári nagy belvizet. A nagyobb belvizeket meghatározó tényezők teljesebb megvilágításához megszerkesztettük az 1939-40., 1941-42., 1952-53., 1955-56., 1962-63. és az 1965 — 66. téli félévek csapadéktöbblet- és hőhiánygörbéit is (3Ja ábra), az 1. ábránál említett állomások adatainak havi átlagából. A 3/b ábrát a 3/a ábrából szerkesztettük úgy, hogy az egyes téli félévekhez tartozó vonalak egyes pontjai a csapadéktöbblet- és hőhiányvonalak adott hónapbeli távolságának megfelelően sorakoznak, és így a két tényező együttes változását szemléltetik. A 3/c ábrán — Debrecen állomás adatai alapján — feltüntettük a talajfagv és a hóvastagság alakulását 1939-40, 1952-53, 1962-63 és 1965-66telén. A 3. ábrán bemutatott görbék és az 1. ábra összevetése lehetőséget ad az elmúlt harminc év jelentősebb belvizeit előidéző meteorológiai feltételek áttekintésére. Ehhez a képhez kapcsolva az elöntési adatokat megállapíthatjuk, hogy hosszabb időn keresztül romló meteorológiai helyzet még akkor is jelentős belvizet okoz, ha a közvetlenül előidéző okok nem szélsőségesek (pl. 1966). Mindkét időszak szélsőséges jellemzői pedig katasztrofális belvízjárást idéznek elő (pl. 1942). Ugyanakkor az ábrából az is lemérhető, hogy ha az előkészítő időszak átlagos, akkor a rövid
