Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Orlóczi István-Schlegel Oszkár: Jelentősebb belvízvédekezéseink összehasonlító értékelése

Jelentősebb belvízvédekezéseink 53 Az elöntött, terület nagysága nagymértékben fiigg a terület vízrendezési színvonalától és a belvízképződésre mértékadó időszak agrotechnikai és műszaki tevékenységétől. Ezek fejlődése ellenére is azonban ma még a rendkívüli belvizek okozta elöntések nagyságát és természetét elsősorban a meteorológiai anomáliák határozzák meg. Mind a maximális, mind pedig a minimális elöntések esetében hosszabb megelőző időszakban — általában három-öt éven keresztül — a csapadék és a hőmérséklet az átlagtól jelentősen eltér. Több évig íarló csapadékiöbblet és hőmérséklethiány halmozódása, és ennek hatására a talaj víztartalmának és a talajvízszintnek kedvezőtlen alakulása rendkívüli belvízképződéshez vezet, amely a belvízjárta terület egészét érinti. Az elmúlt száz év folyamán az 1879 —81-ben, 1915 —20-ban, 1939 —42-ben és 1963—66-ban tapasztaltuk, illetve tapasztaljuk a csapadéktöbblet és hőmérséklethiány fokozatos halmozódását és vele együtt a növekvő belvízképződést. Ezeken az időszakokon belül, azoknak az éveknek koratavaszán, amikor az időjárás néhány jelentősebb eleme szélsőséges értéket ért el, vagy szélsőséges jellegűvé vált, nagymértékű elöntések keletkeztek. Ez volt 1881., 1919., 1940., 1941-42. és 1966. évben. Hasonlóan alakultak a rendkívül aszályos évek, illetve időszakok is. Ehhez csak annyit jegyzünk meg, hogy azok az évek, amikor a belvizes területen 0,1%-nál kisebb volt a téli félévben az elöntés, általában aszályos évek voltak. Átlagos belvízképződést általában a természeti tényezőknek az egész területre kiterjedő rövid időszakon belüli kedvezőtlen alakulása, vagy egyes tájegységeken bekövetkező időjárási anomáliák okozzák. Ilyen állapot előfordulhat, és nagyobb arányú belvízképződés állhat elő a teli félévben és nyáron is, mégpedig gyakrabban a hosszabb, fagyos telet követő hirtelen felmelegedéskor, míg nyáron általában ritkán és többnyire csak kisebb területekre kiterjedően (pl. 1964-ben Szeged környéke). A 200 — 500 ezer kh-t meghaladó nyári, nyáreleji elöntéseket okozó belvizeket — hasonlóan a rendkívüli téli belvizekhez — a természeti tényezők hosszabb idejű kedvezőtlen alakulása okozza, mint pl. ez 1956-ban volt. A belvizek jellemzésénél, okaik értékelésénél célszerű a két általános meteorológiai jelleget figyelembe venni. A tényezők hosszabb időn keresztül egyirányú változása az egyik, és a rövid időszakon belüli szélsőséges alakulása a másik alapvető sajátosság, amit felismerhetünk az elmúlt belvizeket előidéző okok vizsgálatánál. Annak ellenére, hogy az első rendszerint országos kiterjedésű és rendkívüli méretű belvízképződésben kulminál, ez a védekezés szempontjából a kedvezőbb, mert a belvíz bekövetkezése viszonylag elegendő időelőnnyel valószínűsíthető. Ez a felismerés adott reális alapot az 1966. évi belvízvédekezést előkészítő 1965. évi szegedi értekezletnek. A második a váratlanul bekövetkező szélsőséges időjárási változások, melyek által okozott belvíznél az időelőny legfeljebb néhány hét lehet, ahogy azt például az 1952 — 53. évi téli belvíz feltételei mutatják. Kedvező azonban, hogy e második csoportba tartozó belvizek általában jóval kisebb méretűek, ill. legfeljebb csak egy-egy tájegységen okoznak jelentősebb gondot. A múlt századvégi nedves időszakot változó — vízjárási szempontból átlagos — időjárás követte. Az első világháború alatt a csapadék és hőmérséklet változásának tendenciája egyre inkább vízbőséget okozott. Ezt az időszakot közel tízéves kiegyenlített, majd fokozatosan vízhiányt okozó időjárás követte, amely a rendkívül aszályos 1935. évvel záródott le. A hőmérséklet, а csapadék és a talajvizjárás alakulását 1935-től napjainkig a 2. ábra mutatja. A tényezők változásának szemléletessé tétele érdekében némileg