Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

KÖNYVISMERTETÉS KARUL JUVA: VÍZRENDEZÉS Ismerteti: IVICSICS FERENC Karel Jùva: Vízrendezés. Budapest, Tankönyvkiadó. 1966. 688 oldal, 414 ábra. Az egyetemi és főiskolai oktatók, valamint a gyakorlatban dolgozó szakemberek régi igényét igyekszik kielégíteni Karel Jűva könyve. A hét fő fejezetre tagolt műben az érdeklődő a vízrendezéssel kapcsolatos legtöbb kérdésre megtalálja a feleletet. Ugyanis a szorosabb értelmű vízrendezésen kívül a szerző foglalkozik a talajjal, annak elvizenyősödési okával, vízháztartásával stb.-vel. Jó áttekintást ad a könyv a vízrendezés történeti fejlődéséről, kezdve az ókori vízrendezéstől, egészen napjainkig. A vízrendezésnek nemcsak a vízgazdálkodási, vagy más néven hidromeliorációs, azaz műszaki eljárásaival foglalkozik, hanem tárgyalja a mezőgazdasági és erdőgazdagi, azaz biológiai megoldásokat is. Ez utóbbival kapcsolatban kitér a talaj szerkezetének megjavítására és a növényzet telepítésére is. A vízgazdálkodási módszerek ismertetését három csoportban, mint a felszín i, felszín alatti és a kombinált vízrendezést taglalja. A könyv második fő fejezete a vízrendezéssel elérhető eredményeket vizsgálja kereken 100 oldal terjedelemben. A vízrendezésnek nemcsak a fizikai, de a biokémiai és fiziológiai hatásai is számottevők. Ezek mindegyikét a könyv részletezi. A különböző művelési ágakra vonatkozóan táblázatban közli a talajvízszint leginkább megfelelő és még megengedhető mélységét. A talajcsövezés termésnövelő hatására vonatkozó adatokat több táblázatban megtalálhatjuk a második fő fejezetben. Részletesen ismerteti a könyv a felszíni vizek elvezetésének, a talajvízszin süllyesztésének — ez utóbbi esetben kitér a vékony és a vastag elvizenyősödött talajréteg problémájára — valamint a vízrendezés mértékének számítási problémáit. Külön figyelmet érdemel a vízelvezető létesítmények mélységének és távolságának meghatározásával foglalkozó fejezet, mely alapján az említett tényezők kiszámíthatók. Például ipartelepek, lakótelepek vízrendezésekor a vízelvezető létesítmények mélységét úgy határozzák meg, hogy hacsak lehetséges, a talajvízszint az építmények alapozási szintje alá süllyedjen. Ebben az esetben a vízelvezető létesítmény mélysége a •fq H = h

n• к összefüggésből számítható. „h

n" a talajvízszint süllyesztés utáni mélysége (

m), ,,a" a vízrendezési létesítménynek (talajcsőnek, ároknak) az építmény alapjától mért távolsága (m), ,,q" a talajcsővezetéken átfolyó fajlagos vízhozam, (m

3/s/m

2), „к" a talaj áteresztőképességi együtthatója (m/s). A talajcsővezetékek egymástól való távolságának meghatározására A. N. Kosztjakov és A. A. Cserkaszov táblázatokat közöl. R. Breitenbach, F. Zunker, H. A. Piszarkov, V. A. Rozin stb. pedig a különféle helyi adottságokat figyelembe vevő összefüggések használatát javasolja. 8'