Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A ROTTERDAMI VÍZMŰ DR. ILLÉS ISTVÁN

1 1966. év tavaszán az Egészségügyi Világszervezet ösztöndíjával nyugat-európai tanulmányúton vettem részt, amelynek keretében alkalmam nyílt néhány új, korszerű víz- és szennyvíztisztító művet megismerni. Jelen beszámolóban ezek egyikét, a múlt évben — közvetlenül tanulmányutam előtt — üzembe helyezett új rotterdami vízművet ismertetem, mely nemcsak tisztítási technológiáját tekintve korszerű, de építészeti kialakítása is olyan tetszetős, hogy hazánkban is méltán tarthat érdeklődésre számot. Az új vízmű ismertetése előtt azonban néhány mondattal ismertetem a speciális hollandiai vízellátási helyzetet, mivel ez ad magyarázatot arra, miért választották a következőkben ismertetett tisztítási technológiát, miért alakították ki a telepet úgy, ahogyan az megépült. Hollandia területe 40 893 km

2, belvizes területek nélkül 32 977 km

2, tehát majdnem akkora mint a Dunántúl (38 000 km

2). Míg azonban a Dunántúlon 3 millió ember él, Hollandiában 11,5 millió. Laksűrűsége egész Európát tekintve a legnagyobb, 348 fő/km

2. De az országon belül vannak olyan tartományok is, ahol a népsűrűség ennek kétszerese. A területnek csaknem fele 5 — 7 m-rel mélyebben fekszik a tenger szintjénél, a termékeny mélyföldeket és a tengertől elhódított ún. poldereket mintegy 50 m magas, 1 — 4 km széles parti dünesor és kő-, valamint betongátak védik. A gátak mögötti mélyterületekről a belvizeket szivattyútelepek segítségével emelik át a tengerbe. Hollandia területére jellemző, hogy a talajban levő víznek egy része sós tengervíz, másik része kisebb sótartalmú, de ivásra alkalmatlan és csak kb. 1/3 része édesvíz, amely hazai viszonyainkhoz hasonlóan kutas vízszerzéssel a lakosság és ipar vízellátására felhasználható. Ahol ilyen nincsen (általában a tengerhez közeli területeken) ott vagy a dünékből nyerik a vizet, mint pl. Amszterdam esetében, vagy a tenger felé igyekvő folyók felszíni vízkészletét használják fel, természetesen tisztítás után. Rotterdam és kikötőjének vízellátását az 1874-ben alapított Rotterdami Vízmű végzi. Mivel a homokdűnék megfelelő mennyiségű friss vizet nem szolgáltattak, a hiányt a Nieuwe Maas-ból kellett pótolni. Ezt a feladatot ellátó felszíni vízmüvet Rotterdamtól keletre néhány kilométerrel Honingerdijk-ben létesítették. Az 1. ábrán Rotterdam és környékének térképe látható. A város körzetében a Rajna már ágakra oszlott, amelyek mindegyike külön nevet kapott. így a városon átfolyó ágat Nieuive Maas-nak, a déli ágat Oude Maas-nak nevezték, míg ez utóbbiból Rotterdamtól délre kiágazó folyócska a Spui nevet kapta. A várostól délkeletre találjuk a Biesbosch területet, amelynek a város távlati vízellátásában szintén komoly szerepet szántak. Az ábrán I-gyel jelöltük a Honingerdijk telep helyét. A múlt század végén 1 Dr. Illés István mérnök, a Budapesti Műszaki Egyetem vízgazdálkodási tanszékének adjunktusa.