Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)
4. füzet - Hajdú Sándor-Szalay Gyula: Mutatók az öntözés és belvízrendezés szivattyúinak minősítésére
524 Hajdu S.—Szalay Gy. görbét kapunk. A jelleggörbe mentén a hatásfok is változik úgy, hogy valamelyik Q szállítóképességénél maximuma van. Az elvárható hatásfok nagyságát a jelleggörbének csak ebben az egy pontjában adjuk meg, azaz csak az optimális hatásfokkal foglalkozunk. A jelleggörbét egy állandó fordulatszámra vonatkoztatjuk. A szivattyú azonban nem csak egyetlen, hanem elvileg végtelen sokféle fordulatszámon járatható, ennek megfelelően jelleggörbéje is sok van. Minden egyes jelleggörbéhez tartozik egy-egy hatásfok optimum. Ezek az optimumok az egyes jelleggörbéknél nem egyformák, hanem növekvő fordulatszámnál az optimum értéke először növekszik, azután csökken. Tehát a hatásfok-optimumoknak a fordulatszám függvényében maximumuk van. A maximum pont környezetében — tapasztalat szerint — az optimumok változása lassú. Ezért, bár a maximum szigorúan csak egyetlen fordulatszámon érhető el, gyakorlatilag a fordulatszámoknak egy tartományában számíthatunk arra, hogy a mérési pontosságon belül elérjük ezt az értéket. Az alább megadott szint-értékek a hatásfok-optimumoknak erre a maximum tartományára vonatkoznak. A gépek üzemben tarthatók ugyan más Q, H, n jellemzőkkel is, ebben az esetben azonban nem várhatjuk el a standard értékek teljesítését [11]. Az elérhető szintek nagyságát ma még nem tudjuk elméleti úton meghatározni. Folynak vizsgálatok az örvényszivattyú veszteségeinek elemzésére, ezek azonban nem jutottak olyan fokra, hogy egy elmélet megalapozására szolgálhassanak. Régóta használatosak azonban a hatásfok értékelésére tapasztalatilag kialakított összefüggések. Ezek mind — Stepanoff nyomán — két változó : az n q jellemző fordulatszám és a Q szállítóképesség függvényében adják meg az elvárható hatásfok szinteket, kivéve az axiális átömlésű szivattyúkat. Axiális gépeknél is két független változót használunk és ezek közül egyik itt is a jellemző fordulatszám, a másik azonban nem a szállítóképesség, hanem a fajlagos átmérő, amint erről a későbbiekben részletesebben is írni fogunk. Most nézzük külön-külön az egyes alaptípusok hatásfokát : 1. Az egyfokozatú, egyoldali beömlésű csigaházas gépek a legelterjedtebb és kereskedelmi forgalomban leggyakoribb szivattyúk. Ezekkel kapcsolatosan áll rendelkezésre a legtöbb feldolgozott adat. Teljes standard-et állított össze Stepanoff [1], Fáy—Szabó [2], Sfrachovsky [3], Anderson [4] és Grabow [5]. Ők egymáshoz közelálló, de bizonyos eltéréseket is mutató értékeket adnak meg. Ezekből úgy csináltunk egyértelmű, a mai színvonalat tükröző standard-et, hogy a különböző szerzők által megadott, egyazon hatásfokhoz tartozó görbéket összerajzoltuk egy-egy lapra, és az így kapott görbeseregnek meghúztuk a bal oldali, domború oldali burkológörbéjét. Ez az eljárás bizonyos fokig önkényes. Használhatnánk egy átlagos görbét, vagy esetleg egy jobb oldali burkoló görbét is. Ebben az esetben azonban engedményt tennénk a mások által már elérhetőnek tartott hatásfokhoz képest, mert nagyobb Q szállítóképességű szivattyúval mindig könnyebb elérni valamely hatásfokot, mint kisebbel. Az ilyen engedmény nem hatna ösztönzőleg a szivattyúfejlesztésre. Ezért választottuk a szigorúbb követelményt tartalmazó bal oldali burkolót. Az 1. ábrán az eredményvonal mutatja a 80% hatásfokhoz tartozó burkológörbét, példájaként annak, ahogyan a többi hatásfokérték görbéjét is kialakítottuk. Ezeket a burkolókat rajzoltuk meg külön a 2. ábrában. így a jelenleg megkövetelhető legmagasabb színvonalat tűztük ki, és ezt tekintjük ebben a kategóriában a hatásfok mércéjének. Amelyik szivattyú eléri
