Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

4. füzet - Gálfi János-Korim Kálmán: Harkányfürdő felszín alatti hidrológiai és termikus viszonyai

498 Gálfi J.

—Korim К. A talajvíz és a mélységi hévíz kémiai jellegét és összetételét megállapítva és térképen ábrázolva arra a következtetésre jutottunk, hogy tekintettel a mélyből feltörő hévíz kis koncentrációjára, a talajvíznél sokszorosan kisebb klorid-ion tartalmára, a vegyi összetétel nem alkalmas a karbonátos alaphegység szerkezeti vonalainak pontos nyomozására, s a feltételezett hévízszállító törésrendszer csak elmosódottan, zónálisan és nem egyértelműen mutatkozik a kloridkoncentrációt feltüntető 8. ábrán. A vizek kloridtartalma és fajlagos ellenállása — mint várható is — fordítottan arányos. A klorid-ion koncentrációt (fajlagos vezetőképességet) ábrázoló térkép és az izoterma térképek összehasonlításából kitűnik, hogy a kloridtartalom (fajlagos ellenállás) és a hőmérséklet általában nem hozható kapcsolatba. A víz oldott ásványanyag tartalma és a hőmérsékleti értékek függetlenségének ill. eltérésének tulajdonítható, hogy a geoelektromos (talajellenállás) és hőmérsékleti anomáliák nem teljesen azonosak. A talaj ellenállását ugyanis e két tényező egymástól függetlenül befolyásolja. * * * A harkányi hévíz a Villányi hegységvonulathoz tartozó fiatal üledékekkel lefedett, mezozoós, közelebbről triászkori karbonátos kőzetekből felépített szigetrög repedésrendszere mentén tör fel. A viszonylag kiemelkedő alaphegységrészlet felső része hévíztől elbontott, üreges jellegű. A nagy mélységből felszálló hévíz útvonala jól kifejlődött töréshálózat csomópontjába esik. A törésrendszer lefutására, irányára, alakjára és jellegére nézve, valamint az alaphegység általános hegységszerkezetét tekintve a felszíni alaphegységvonulattal analóg viszonyokat tételezünk fel. A Harkány fürdő és közvetlen környékén végzett komplex vizsgálat értelmében a hévíz-feltörés középpontja a hévízkutak telepítési helyével, vagyis az eredeti hévízforrással esik egybe. Az izoterma térképek tanúsága szerint azonban pozitív termikus anomália mutatkozik a központi maximumon kívül is déli, délnyugati és nyugati irányban. Az anomália délnyugati és nyugati irányban elnyúlt alakot, azaz bizonyos fokú linearitást mutat. A talajellenállás anomáliák a központi részen és délnyugaton a termikus anomáliákhoz hasonlóak, ha nem is értelmezhetők egyértelműen. A termálkutaknál jelentkező talajellenállás anomáliával azonos nagyságú és kiterjedésű a délnyugati ellenállásminimum. A hévízfeltörés jellegét tekintve két lehetőséggel kell számolnunk, nevezetesen gócszerűen felfakadó, majd az alaphegység feletti törmelékes kőzetben szétterülő hévízzel, vagy meghatározott hegységszerkezeti vonalak mentén kilépő hévízzel. Kétségtelen, hogy a hévíz felszállását törésvonalak határozzák meg, de figyelembe véve a mezozoós rög felső részének üreges-kavernás jellegét, a vonalszerűség elmosódik. Ezeken a hévízkilépési helyeken turbulens áramlással számolhatunk. A hévíz nem csak ezeket az üregeket, hanem az alaphegységre boruló kavics és homokrétegeket is átjárja, telíti. Valószínűleg ez is okozza az izotermák és talajellenállás anomáliák sokszor szétterülő alakját. Nyilvánvaló, hogy minél mélyebb helyzetű az alaphegységrög, annál elmosódottabbak az ehhez kapcsolódó geofizikai anomáliák. A geoelektromos és gravitá-