Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)
4. füzet - Gálfi János-Korim Kálmán: Harkányfürdő felszín alatti hidrológiai és termikus viszonyai
494 Gálfi J.—Korim К. képpen az AB=64 m szondázási távolsághoz tartozó g értékeket adjuk a ló. ábrán. A. termálkutak környékén — várakozásunknak megfelelően — 10 ohmm-nél kisebb ellenállású abszolút minimum alakul ki. Az ezenkívül jelentkező relatív minimumok — feltevésünk szerint — szintén hévízelőfordulásra utalnak. Legjelentősebbek a mérési terület déli és nyugati részén, a 15. ábrán B, D, E betűkkel jelölt másodlagos minimumok. Az AB = 80 m elektródtávolsághoz tartozó g értékek teljesen hasonló eloszlást mutatnak, ami arra utal, hogy mélyebbre haladva a rétegek ellenállásviszonyai nem változnak lényegesen. A felszín zavaró hatása leginkább feltűnik a terület déli részén. Az e területről való (14e ábrán közölt) tipikus szondázási görbéből nyilvánvaló, hogy a nagy AB-hez tartozó ellenállásértékeket a felszín viszonylag nagy 300 ohmm-es ellenállása emeli meg. A felszíni zavarok kiküszöbölésére — a kiértékelés második lépésében — horizontális rétegekre készített Schlumberger-diagramokkal számoltunk. Azokon a helyeken, ahol a szondázási diagram közel homogén talajra mutatott, talajellenállásnak a diagram g értékei átlagát vettük. Ezeket a helyeket kettős körrel jelöltük a 16. ábrán. Azokon a mérési pontokon, ahol a szondázási görbe tipikus kétréteges jellegű volt (14c és \Ad ábrák), megállapítottuk a felső réteg ellenállását és vastagságát, továbbá a második réteg ellenállását. Végül ott, ahol a szondázási görbe több rétegre utalt, háromréteges rendszert tételezve fel becsültük a legalsó réteg ellenállását. Néhány igen zavart — főként a fürdő belterületére eső — helyet elhagytunk a kiértékelés során. Második feldolgozásunk szerint a kutatási területen csaknem mindenütt fellelhető a felszín alatt 5—20 m mélységben egy alsó, valószínűleg agyagos rétegösszlet. A kutatási feladat így értelemszerűen úgy módosul, hogy ennek az alsó rétegösszletnek az ellenállási minimumait keli megállapítani. Ennek megfelelően a 16. ábrán az alsó réteg ellenállásértékeit adjuk, mellőzve a felszínhez közeli első rétegre vonatkozó adatokat. Az alsó rétegösszlet a kutatási terület északi szélén (a campingtábor közelében) nagyobb területen homogén, 20 ohmm ellenállású és felszín alatti mélysége (5 m) is azonos. Ez a területrész példa arra, hogy a felszín zavaró hatásának kiküszöbölése mennyire indokolt. A felszín ellenállása ugyanis — amint a 16. ábrán a zárójeles számok mutatják — jelentősen változik a homogén második réteg felett. A mérési területet három oldalról ilyen, 20 ohm-nál nagyobb ellenállású második réteg veszi körül. Keleten (a Baranya szállónál) és nyugaton (a vasútvonal mentén) ez a rétegösszlet 17—20 m mélységben kezdődik és az ellenállásmérésnél jól jelentkezik. Határolt a terület északon is, csupán egy minimum-területnél ( В a 16. ábrán) bizonytalan a lezáródás. Ezen a területen belül minimumoknak tekintettük a 15 ohm-nál kisebb ellenállású foltokat és vonalkázással jelöltük a 16. ábrán. Határozott minimum jellemzi itt is a termálkutak közvetlen környékét (A), két egymástól független minimum mutatkozik az északi részen ( В és C) és — elmosódottan — a nyugati területrészen (D). Ezek a minimumok fellelhetők — jó egyezéssel — a 15. ábra ellenállástérképén is. Külön figyelmet érdemel a kutatási terület déli része. A 15. ábrán ez a terület viszonylag nagy ellenállásértékű, néhány elmosódott relatív minimummal. A felszín ellenállása (zárójeles számok a 16. ábrán) igen változatos ezen a területen, úgyhogy számolhattunk a mélybeli minimumok teljes vagy részleges elfedésével.
