Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

4. füzet - Gálfi János-Korim Kálmán: Harkányfürdő felszín alatti hidrológiai és termikus viszonyai

Harkányfürdő 485 5. A harkányi hévízfeltörési viszonyok és a feltárás története Harkányfürdő eredetileg lápos-mocsaras terület volt. A múlt század közepén lecsapolás céljából létesített csatornában észlelték először a feltörő hévizet. Zsigmondy Vilmos az 1873-ban megjelent „Mitteilungen über die Bohrthermen zu Harkány

—Pest" című tanulmányában ismertette a harkányi természetes hévízfeltörés körülményeit, valamint az általa mélyített első hévízkút műszaki és földtani viszonyait. Ez az 1866-ban készült 37,7 m talpmélységű fúrás volt egyúttal Magyarország első hévízkútja, mely száz éven át volt üzemben, és lezárása kizárólag a béléscsőrakat meghibásodása miatt vált szükségessé. A tulajdonképpeni hévízfeltörés a 37—50 m átlagmélységben elhelyezkedő triászkori anizuszi mészkő és a rátelepülő laza pliocén üledékek határán van. A környezetéből viszonylag kiemelkedő eltemetett alaphegységrög repedéseiből és üregeiből feltörő nagy nyomású hévíz egy része már eredetileg is, a kúttal történő foglalás előtt, a homokrétegekbe fejtődik és szétterül. Ez a folyamat ma is végbemegy. Az így jelentkező hőhatás bizonyos távolságig horizontálisan is érezteti hatását, mint arra már Zsigmondy is rámutatott. Az első hévízkút létesítése után 21 évvel, 1887-ben fúrták le és képezték ki a már nem működő II. számú 47,7 m mély hévízkutat. Majd hosszú szünet után a fürdő fejlesztése érdekében, 1960-ban mélyítették le az 50 m mélységű III. sz. hévízkutat, s végül 1962-ben a felszámolt II. sz. kút helyettesítése céljából annak közvetlen közelében készült el a 63 m mély IV. sz. hévízkút. A hévízkutak az eredeti, természetes hévízfeltörés közvetlen környezetére koncentrálódnak és egymástól kis távolságban települnek. II. HARKÁNY KÖZVETLEN KÖRNYÉKÉNEK RÉSZLETES GEOHIDROLÓGIAI ÉS GEOFIZIKAI VIZSGÁLATA 1. Geoliidrológiai és geotermikus vizsgálatok A hévízfeltörési viszonyok felderítésére végzett komplex kutatás első fázisaként geotermikus és geohidrológiai méréseket végeztünk Harkány területén, kb. 1,5 km-es sugarú körön belül. Először a meglevő 220 db ásott és 29 db cső- (Norton) kútban, majd a későbbiek során általunk mélyített kézifúrásokban hajtottunk végre méréseket, melynek során kúttalp ellenőrző és nyugalmi vízszint méréseket végeztünk, továbbá a kúttalpra bocsátott hőmérő segítségével regisztráltuk a kút vizének hőmérsékletét. A kézifúrások lemélyítését az egyenlőtlen eloszlású ásott, ill. csőkúthálózat tette szükségessé. Az észlelt hőmérsékleti adatokat több szintben ábrázoltuk, mivel a mérések ismételten azt bizonyították, hogy a kutak vízének hőmérséklete mind vízszintesen mind függőlegesen változik. Külön izoterma térképeket szerkesztettünk az 5 m-nél kisebb és az 5 m-nél nagyobb mélységű ásott kutakra, továbbá a 10 m-nél sekélyebb, valamint a 10—20 m talpmélységű fúrt kutakra és végül a 6 m mély kézifúrásokra. Valamennyi adat a 4 — 11 m között kifejlődött talaj víztároló rétegre vonatkozik.