Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

4. füzet - Gálfi János-Korim Kálmán: Harkányfürdő felszín alatti hidrológiai és termikus viszonyai

478 Gálfi J.—Korim К. 3. ábra. Kőzetrések (litoklázisok) Fig. 3. Lithoclases Fig. 3. Fissures de roches (

lithoclases) (2. ábra). Ezenkívül helyenként elfertődések, kihengerlődés, a márga és mészkő rétegsorokban pedig képlékeny elváltozások (inkopetencia jelenségek) mutathatók ki. Л mezozoós alaphegység másodlagos hegységszerkezeti jellemzői a töréses formák. Ezek közül leggyakoribbak azok a kőzetrések, amelyek mentén nem volt elmozdulás (a litoklázisok) (3. ábra). Ritkábbak, de jóval nagyobb jelentőségűek az elmozdulással jellemzett kőzetrések (paraklázisok) és a kőzethasadékok (diaklázisok), valamint a hosszanti irányú vetőtükrök (4. ábra). A megvizsgált kőzetréshasadékrendszerek a rétegek települési helyzetéhez viszonyítva jobbára harántirányúak. Ezt bizonyítja a kőzetrés-hasadékrendszerek statisztikai átlaga (5. ábra), miszerint az uralkodó főirány 332—345° illetve 152 — 165°. Az alaphegység csapásirányával egyező hosszanti törések alárendelt jelentőségűek, melyek főképpen a Villányi hegység nyugati részén fejlődtek ki. A haránttörések kiterjedése, lefutása és mérete különböző. A hasadékok rendszerint kalcittal vannak kitöltve, bevonva, bekérgezve (6. ábra). A hasadékok helyenként kitüremlenek és 0,5 — 1 m

3-es kalcittömzsök képződtek (Harsányhegy, Tenkeshegyi műútbevágás). A haránttörések olykor nyílt hasadékok, amelyeket karsztos kioldódás jellemez, vagy részben vörös agyag tölt ki. A kalcitteléreket és tömzsöket ősi, valószínűleg pliocénvégi hévizek lerakódásának tulajdoníthatjuk. A mezozoós alaphegység szerkezetét tekintve tehát réteghaj lattal-pikkelyeződéssel jellemzett, majd később törésekkel kialakított röghegység. A törések hegység-