Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Kienitz Gábor: az 1965-66. évi belvíz hidrológiai értékelése

Az 1966. évi tavaszi belvíz 411 alatl távoznak el a területről. A szereplő tényezők tehát: A meteorológiai tényezők (AI), a belvíz képződését befolyásoló helyi tényezők (ht), a károsított területek kiterjedése (kl), a mentesülés időtartama (t), a levezető rendszer kiépítési foka (qs), valamint a levezetett belvíz mennyisége (В). Ha ezek mindegyikét olyan számértékekkel tudjuk jellemezni, amelyek az illető tényezők súlyát tükrözik, akkor nyilvánvaló, hogy ezek között valamilyen összefüggésnek keli léteznie, amit a belvízjelenség alapegyenletének nevezhetünk, és legáltalánosabb alakban így írhatunk fel: Az egyenletben M az egyetlen abszolút függetlennek tekinthető változó, az összes többi egymással kölcsönhatásban áll ; bármelyiknek az értékét a többi értéke meghatározza adott M mellett. Első tekintetre ht is függetlennek látszik, közelebbről megnézve azonban belátható, hogy erre is hatnak a többi tényezők. A legfontosabb helyi tényező a talajtározás, illetve a talajvíz felé történő elszivárgás, ami mellett a domborzati hatások eltörpülnek (hiszen mindenképpen síkvidéki területekről van szó), és ami mellett a párolgás — különösen a télvégi időszakban — ugyancsak lényegesen kisebb. így az M hatására keletkező В belvíz mennyiségét elsősorban a talaj fajtájától és művelési módjától függő tényezők határozzák meg. Mivel azonban a belvíz képződése időben lejátszódó folyamat, a talajban tározódó víz, az elszivárgás, de a párolgás mennyisége is nyilvánvalóan attól függ, hogy ehhez mennyi / idő állt rendelkezésre; következésképp az, hogy ht milyen hatást fejtett ki а В belvíz jelentkezésére, függ /-tői. Márpedig t szoros összefüggésben áll a qs kiépítési fokkal. Még egyszerűbben belátható, hogy kt függ JS-től és ^s-től egyaránt, továbbá, hogy В és ht egymással való összefüggése folytán В /-tői és qs-tői is függ. Ha tehát egy kiválasztott belvízhullámmal kapcsolatban az M meteorológiai tényezőket adottaknak fogadjuk el, az így egyszerűsített alapegyenletben már olyan kapcsolattal állunk szemben, amelyben bármelyik tényező bizonyos határok közti megváltozása az összes többi tényező megváltozását vonja maga után. (Ugyanez az [l]-re nem mondható el, mert M-re nem lehet befolyással egyik tényező változása sem, figyelmen kívül hagyva az emberi beavatkozással együttjáró éghajlati változásokat). Az 1966. évi tavaszi belvíz hidrológiai elemzéséhez az ismertetett alapegyenlet látszik a legalkalmasabbnak, mint olyan, amely a gyakorlat számára legfontosabb elemek, az elöntések kiterjedése és időbeli elhúzódása, a kiépítési fok és a levezetett belvízmennyiség között teremt összefüggést egy adott területen. Az egyenlet meghatározása elsősorban az emberi beavatkozások hatékonyságára vonatkozóan szolgálhat felvilágosítással, egyben pedig kijelölheti azt az utat, amelyen ezekkel a beavatkozásokkal haladnunk kell. Az alapegyenletet az ország síkvidéki vízgyűjtőinek túlnyomó részére kívánjuk alkalmazni, amelyek az Északdunántúli, a Középdunavölgyi, az Alsódunavölgyi, a Felsőtiszavidéki, az Északmagyarországi, a Tiszántúli, a Középtiszavidéki, az Alsótiszavidéki és a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóságok területére esnek. Az első kérdés annak eldöntése, hogy az (1), vagy a (2) egyenletet használjuk-e, azaz hogy a belvízjelenséget létrehozó M meteorológiai tényezőket az ország összes figyelembevett f(M, ht, kt, t,qs,B) = 0 О) f(ht, kt, t, qs, B)=0 (2)