Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

KÖNYVISME HTETÉS M AGYAIK) ItSZÄG HÉVÍZK LT JAI (Hévízkútkataszter) Ismerteti: Dr. KORIM KÁLMÁN A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kiadványa, Budapest, 1966., 420 oldal. Magyarország világviszonylatban is jelentős hévízelőfordulásokkal és hévízkészletekkel rendelkezik. Ez a rendkívül értékes természeti kincs az ország kedvező földtani és geotermikus adottságainak köszönheti keletkezését. Amíg a természetes, vagyis minden emberi beavatkozástól mentes hévízfeltörések száma viszonylag kevés, addig a mesterséges hévízfeltárások rendkívüli gazdagsága jellemzi hazánkat. Éppen 100 évvel ezelőtt kezdődött el a mélységi hévízkincs mesterséges feltárása fúrások segítségével. Azóta több száz, ma is működő hévízkút létesült. Időközben jelentős mennyiségű ismeretanyag gyűlt össze, halmozódott fel, melynek rendszerbe foglalása, értékelése és értelmezése, a továbbkutatás és korszerű hévízgazdálkodás szempontjából elengedhetetlenül szükségessé vált. Emellett a hévizek napjainkban egyre fokozódó gyakorlati jelentősége ugyancsak nélkülözhetetlenné tette az összefoglaló jellegű felmérést és szintézist. Ezek az okok késztették az Országos Vízügyi Főigazgatóságot és ezen belül a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet arra, hogy tanulmánygyűjteményben foglalja össze a hazai hévizek előfordulásával, fizikai-kémiai jellegével és feltárásával kapcsolatos ismereteket, tapasztalatokat, szabályszerűségeket és perspektívákat. A kötet két főrészből áll, melyek közül az első a tanulmányokat magában foglaló tudományos részből, és a második az adattáblázatokat, a kutak elektromos fúrólyukszelvényeit és földtani rétegsorait, valamint t érképmellékleteket tartalmaz. a) Tanulmányok Az I. tanulmány a hazai hévízfeltárás történetével, fejlődésével és a hévízkutak kiképzésével foglalkozik. A hévízkutatás fejlődésmenete nem volt egyenletes. A kezdeti és Zsigmondy Vilmos nevéhez fűződő hősi korszak után hosszú ideig szünetelt és csak a két világháború után vett lendületet a hévízfeltárás. A tervszerű, intenzív feltáró fúrási tevékenység pedig csak a felszabadulás után, 1953 óta folyik. A magyar medencékre jellemző pozitív geotermikus anomália okozta sajátos viszonyok figyelembevételével a 25 C°-nál melegebb hőfokú vizeket nevezzük hévizeknek. 1905. július 1-én az üzemben levő és 35 C°-nál melegebb vizet termelő kutak száma 242, míg 26 — 34 C° hőmérsékletű vizet 407 kút termelt. А II. tanulmány a legfontosabb hévíztároló kőzeteket és azok főbb fizikai jellemzőit ismerteti. A 35 C°-nál melegebb vizű kutak 80 százaléka porózus, míg 20%-a hasadékos kőzetekből termel. Az előbbi csoportot homokok és laza homokkövek, az utóbbit pedig karbonátos kőzetek, főként dolomit és mészkő alkotják. A porózus