Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A gabcsik'ovoi vízerőmű alapozása 453 — a szivattyú, eseLleg az egész rendszer teljesítőképességét, — a szivárgás úgynevezett, „aktív" mélységét, — a leszívási felület alakját és időbeli kialakulását, beleértve a talajvízszintsüllyesztő kutak palástján létrejövő beömlési felületet is, — a kiszivattyúzott vízhozam időbeli változását permanens, valamint nem permanens szivárgásnál. A próbaszivattyúzást a megépítendő munkagödör viszonyaival megegyező, vagy azokhoz nagyon közelálló körülmények között kell elvégezni. Ebben az esetben a próbaszivattyúzás olyan redukált kismintának tekinthető, amelynek alapján a nagy méretekben elvégzendő talaj vízszintsüllyesztésre vonatkozó egyes megállapítások extrapolálással is meghatározhatók. A szivárgási tényezőt a próbaszivattyúzásoknál a felület helyzetének és a megfelelő kiszivattyúzott vízhozamnak alapján határozzák meg. Legismertebb a számítás hagyományos módja, amelynél Dupuit alapján permanens szivárgást és hidraulikailag tökéletes kutat tételeznek fel. A „k" tényező meghatározásának újabb módjai a nem permanens áramlás feltételezésén alapulnak. Például De Gélis is abból a tényből indul ki, hogy a szivattyúzás által keltett szivárgás csak nagyon hosszú idő elteltével, minden talaj víztáplálási lehetőség lekapcsolódása után válik permanenssé, egyes esetekben pedig a permanens mozgásállapotnak egyáltalán nem szükséges létrejönnie. A csupán néhány napig, esetleg néhány hétig tartó próbaszivattyúzások során, tehát elsősorban valóban nem permanens szivárgást vesznek figyelembe. De Gélis а к szivárgási tényező kiszámítására a összefüggést alkalmazza, ij a kúttól x távolságban a szivattyúzás kezdetétől számított t időpontban a mért, kiszivattyúzott Q vízhozamnál érvényesülő vízszintsüllyedést jelöli. A T = kH szorzattal meghatározott, a vízzel telített réteg úgynevezett áteresztőképessége. S a talajoknak azt a tulajdonságát jellemző további tényező, amelynek következtében azok képesek magukban vizet tárolni. Az egyenlet ismeretlen T, S jellemzőit szemilogaritmikus papír alkalmazásával grafikus úton határozzák meg. A szivárgási tényező meghatározása szempontjából új lehetőséget jelent a próbaszivattyúzás térbeli, hidraulikus modellen való elvégzése. Ezzel a módszerrel vizsgálták a VUIS-nál a gabcsikovói területen végzett próbaszivattyúzást. A próbaszivattyúzásnál alkalmazott kút próbaszivattyúzás alatti legnagyobb vízhozamának meghatározása viszonylag egyszerű. Az ilyen mérés eredményei a talaj vízszintsüllyesztő rendszer megtervezése szempontjából nagyon hasznosak. Apróbaszivattyúzási eredmények arra mutatnak, hogy a kút vízhozamának számítására újabban alkalmazott tapasztalati képletek (pl. a Sichardt-féle képlet) gazdaságtalanok és túlhaladottak. A VUIS-nál néhány évvel ezelőtt a talajvízszintsüllyesztő kútnál megengedett belépési sebesség számítására a va = 80 У к tapasztalati képletet vezettük le. A képletben а к tényező széles tartományában viszonylag jó kifejezésre jutnak a valóságos viszonyok, ezzel szemben például a Sichardt-féle képlet főleg kisebb szivárgási tényezőnél nagyon kis értékeket ad. A tervezett gabcsikovói vízerőmű területén végzett próbaszivattyúzás rendkívül nagyméretű volt, lehetővé tette a 750 mm átmérőjű, 30 m mély (5. ábra) kutak csoportjával végzendő talajvízszintsüllyesztést alkalmazó alapozás egyes alapadatainak felülvizsgálatát. A próbaszivattyúzásokat a Duna holtága által körülvett, a főmedertől mintegy 1200 m távolságra levő területen végezték. A szivattyúzás 4 hónapig tartott, menetét — a vízszintsüllyedés sebességét — Dr. IJálek elméletileg előre meghatározta. A kísérleteknél a talajvízszint-süllyesztés menetét a mostani viszonyoknak megfelelően valósította meg, és főképpen a Duna vízállásának ingadozása által befolyásolt külső vízállásokra való érzékenység figyelembevétele volt lényeges. a) A terv alapadatainak pontosabbá tétele 3