Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Vasbeton hajócsatornák vizsgálata 445 III. táblázat Az érdesséfli tényező középértéke, a középérték relatív szórása és a relatív szórás beesült felső értéke Csatornaszakasz I.—

II. II.—III. A középértékszámításba bevont kísérletsorozat száma 1 2 1 és 2 1 2 1 és 2 Az érdességi tényező középértéke 90,82 81,59 84,67 89,27 87,52 88,1 A középérték relatív szórása 0,845 0,690 1,590 0,586 0,503 0,491 A középérték relatív szórásának előzetesen becsült felső határa 1,61 0,478 0,625 2,43 2,06 1,64 Az utóbbi adatai alapján aztán megállapítható, hogy az I—II csatornaszakasz 2. sorozatából, s ennek következtében az 1. és 2. sorozat egyesítéséből számítható átlag szórása lényegesen nagyobb, mint amire a véletlenjellegű hibák legkedvezőtlenebb halmozódása esetén egyáltalán számítani lehetett. Ráadásul pedig a két feldolgozásnál az átlag értéke is lényegesen különbözik a táblázatban feltüntetett többi átlagértéktől. Mindezekből aztán azt a szükségszerű következtetést kellett levonni, hogy az I— II szakasz 2. sorozatának értékeit valamilyen előre nem látható, s utólag ki nem deríthető szabályos hiba olyan mértékben befolyásolta, hogy azt az értékelés további munkájából célszerű kihagyni. A megmaradó négy lehetőség közül dönteni már könnyű volt, hiszen mértékadó értékként a legmegbízhatóbb eredményt célszerű elfogadni. így esett tehát a választás a II—

III. szakaszon az 1. és 2. sorozat egyesítése alapján meghatározott A-= 88,l-es értékre, amelyet a 0,491 relatív szórásnak megfelelően 5%-os kockázattal csak ±0,8 hiba terhelhet. А к tényező kísérleteinek alapján meghatározott mértékadó értéke tehát: S8,l±0,8. c) Az eredmények értékelése Az eddigiek során eredményeink megbízhatóságát a matematikai statisztika módszereivel mutattuk ki. A gyakorlati szakembereket azonban minden bizonnyal érdekli az, hogy a most mértékadóként elfogadott érték hogy viszonylik a szakirodalombeli hasonló adatokhoz. Ezt az összehasonlítást a legcélravezetőbb dr. Lászlóffy ilyen tárgyú tanulmányának adataira alapozni [8]. E szerint Striekler betonra 90-et, cement simításra 100-at, Lindquist cementsimítással ellátott beton csatornára 90 —95 értéket adott meg. Ezekhez viszonyítva értékünk kétség kívül kissé alacsony. Ez a különbség azonban mindenképpen betudható az építési pontatlanságok és egyenlőtlen süllyedések eredményeként az elemek csatlakozásánál kialakult kisebb-nagyobb lépcsők hatásának. A dr. Lászlóffy tanulmányában közreadott értékeket tehát a tervezők — akárcsak a földcsatornáknál [7] — a vasbeton héjesatornák tervezésekor is mértékadónak tekinthetik, s célszerű a korábbi tájékoztató jellegű felmérés eredményeként biztonságra törekedve megadott A- = 70-es értéket ennek megfelelően módosítani [2]. Végül, ugyancsak a gyakorlat igényeinek a szem előtt tartásával, ismertetett kísérleti eredményeinkre támaszkodva készítettük el a vizsgált csatorna típusra azt a segédletet, melyet az 3. ábra mutat be, s melynek segítségével a csatorna vízszállítása bármely teltség, s a gyakorlatban előadódó bármely esés esetén egyszerű szerkesztéssel meghatározható.