Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Kienitz Gábor: az 1965-66. évi belvíz hidrológiai értékelése

Az 1966. évi tavaszi belvíz 35 A negyedik tényező, az olvadást kisérő és azt követő csapadék mind mennyiségében, mind eloszlásában kedvezőnek ítélhető a kialakult súlyos helyzethez mérten. Az olvadást közvetlenül kísérő csapadék nagyságrendje az Alföldön 20 — 30 mm körül volt, de ennek nagyobb része is inkább február utolsó dekádjában jelentkezett, nem halmozódva az olvadásra, hanem csatlakozva hozzá. A március közepén jelentkezett követő csapadék mennyisége változó volt, de nagyságrendje 60 — 80 mm-rel jellemezhető. Ez növelte ugyan a már kialakult elöntéseket, mégis kedvező volt az a mintegy 10 napos szünet, ami a kísérő csapadéktól elválasztotta. A belvíz keletkezésével kapcsolatos utolsó két tényező tehát egy szélsőséges, de nem katasztrofális helyzetet alakított ki. Február 15-ig már minden síkvidéki területről eltűnt a hó és a keletkezett belvizek által okozott elöntések ez idő tájt érték el legnagyobb kiterjedésüket. Az ezután következő csapadékok növelték ugyan a keletkezett belvizek összmennyiségét és késleltették azok levonulását, az elöntésben levő belvízmennyiség mégis folyamatosan csökkent. A levezető rendszerek működésén kívül ez a kedvező időjárásnak is köszönhető volt. Különösen február közepe és március közepe között volt viszonylag meleg és napfényes időszak (8—10 C° körüli átlaghőmérsékletek és napi 5 — 6 órás napfény tartamok), ami az olvadásból keletkezett belvizek fogyását elősegítette. Az olvadást követő márciusi csapadékból származó belvizek számára már viszonylag kedvezőtlenebb volt az időjárás, ami hozzá is járult ahhoz, hogy ez a hullám általában sok helyen elhúzódott. A vázolt körülmények között a keletkezett belvizek nagyobb része február végéig eltávozott az ország síkvidéki vízgyűjtőiből, illetve eddig az időpontig az elöntött területek nagyobb része már mentesült. Március végén pedig már a legtöbb vízügyi igazgatóság területén megszűntek a nagy elöntések, bár lefolyástalan mélyedésekben és szikes foltokon még hosszú ideig maradtak pangó vizek. II. A BELVÍZI JELENSÉG EGYES TÉNYEZŐI KÖZTI ÖSSZEFÜGGÉSEK VIZSGÁLATA 1. Az alapadatok Az 1966. évi tavaszi belvíz — szélsőséges nagyságrendje folytán — alkalmas arra, hogy megvizsgáljuk a belvízi jelenséget jellemző tényezők közti számszerű összefüggéseket. Az I. táblázatban foglaltuk össze a vízügyi igazgatóságok dekádjelentései, valamint a belvíz levezetése után kiadott zárójelentései alapján ezeknek az értékeknek az alakulását, mégpedig — ahol erre mód volt — belvízi tájegységenként, illetve — ahol az adatok hiányosak voltak — vízügyi igazgatóságonként. (Belvízi tájegységnek nevezzük az újonnan szervezett belvízi jelentő rendszerben azokat a belvízrendszer-csoportokat, amelyek hasonló jellegük és viszonyaik folytán együttesen kezelhetők értékelési szempontból.) A táblázat összeállításánál felhasználtuk az Országos Vízgazdálkodási Keretterv adatait, továbbá a Belvízrendezésünk adatai című О VF kiadványban közölt adatokat ([2] és [3]) az egyes területek jellemzőinek (kiterjedés, talajtani megoszlás, fajlagos kiépítés és csatornasűrűség) vonatkozásában. Az I. táblázat néhány jelölésével kapcsolatban a következő megjegyzéseket kell tenni. Az 5. oszlopban szereplő T értékek az egyes területek talajtani meg3*