Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

3. füzet - Máté Béla: Önműködő alvízszinttartó vizsgálata

Önműködő alvízszinttartó vizsgálata 417' hosszának kétszeres növelése esetén is mutatkozott kimosás a burkolat után. Mindez azt bizonyítja, hogy a csőből kijövő vízsugár kinetikai energiája nem törik meg kellőképpen és a víz sebessége a burkolat után nagyobb a kimosás szempontjából megengedhető sebességnél. Az alvízi kimosás okainak feltárása és annak megakadályozása céljából kísérleteket végeztünk ugyanazon a kismintán, amelyen az önműködő alvízszinttartó zsilipet vizsgáltuk. A kísérleteket 3 lépésben végeztük: 1. Vizsgáltuk az alvízi áramképet és sebességeloszlást az önműködő zsilip nélküli, tehát a jelenleg alkalmazott bukós tiltóknál. 2. Vizsgáltuk a zsilip hatását az alvízi áramképre. 3. A kísérletek eredményeképpen kidolgoztuk az energiatörés legkedvezőbb formáját. Az alvízi sebességeloszlást hárem szelvényben mértük: az I.szelvény közvetlen az energiatörő mögött, a II. szelvény a burkolat végén, míg a III. szelvény a csőnyílástól 5 m távolságban, tehát a földmedrű csatornaszakaszon volt. A sebességméréseket legnagyobb vízhozamnál és különböző, a típusműtárgy alkalmazási határértékeit felölelő vízlépcső mellett végeztük. A sebességet ún. zászlós sebességmérővel mértük. A típus bukós — tiltós csőáteresz alvízi áramképt'r.ek laboratóriumi kísérletei azt mutatták, hogy a gyakori alvízi mederkimosás fő oki az ún. kóválygó vízmozgás. A csőnyílásból kilépő vízsugár nekiütközik az alvízi víztömegnek és neki nyomódik az egyik rézsűnek. A rézsűn ezen a helyen a megengedett vízsebesség többszöröse áll elő, ami természetesen kimosást okoz. Ugyanebben az időben az ellenkező oldali rézsűnél ellenkező irányú vízmozgás alakul ki, mely a csőnyílás feletti szakaszon hozzácsatlakozik a rézsű közelében levő koncentrált vízsugárhoz és olyan tömegátadási jelenség játszódik le, melynek eredményeképpen az egész vízsugár áttolódik a másik rézsű felé és az előbbi jelenség fordított irányban ismét lejátszódik. Ez a jelenség periódikusan változik, a kóválygás amplitúdója egyenetlen, bár annyi törvényszerűség megállapítható, hogy a vízsugárnak a rézsűk közelében való tartózkodási ideje lényegesen hosszabb, mint a csatornaszelvény középső részén. A leírt jelenség jól látható a 8. ábrán, ahol a csőből kijövő vízsugarat megfestettük. A kimosás szempontjából megengedett legnagyobb fenéksebességet homokos 8. ábra. „Kóválygó" vízmozgás az alvízi medencében Рис. 8«Сбойное течение

» в i t ж>.ем бьефе