Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)
3. füzet - Máté Béla: Önműködő alvízszinttartó vizsgálata
Önműködő alvízszinttartó vizsgálata 415' 7. ábra. A felhajtóerőből származó M 4 forgatónyomaték a viszonylagos zsilipnyitás és csőátmérő függvényében Рис. 7 Изменение крутящего момента Ми от архимедовой сили в зависимости от относительного открытия регулятора и диаметра трубы На a fenéklépcső, р = 0, На fenéklépcső van, О, М,±М 3 -100(7) ( nh —^ —-=0,1эе w + l Б-+0,ээ| e c(í)G) (7> (8) А В és С kísérleti állandók értékeit az I. táblázat tartalmazza. A zsilipkamrában levő vízmennyiségből származó lehetséges legkisebb forgatónyomaték a következő egyenlettel fejezhető ki: 28^ + 0, бе^) IV1 A <9> A zsilip méretezésére kidolgozott eljárás lényege a következő: Az öntözőcsatorna-hálózat tervezésnél elsősorban a csatorna vízszállítását és a terepadottságoktól függően a csatorna hosszszelvényét határozzák meg. A műtárgyak tervezésénél tehát ismert a Q vízhozam és a h vízlépcső. Mivel a meghatározott csőátmérőre tervezett önműködő zsilip súlya állandó, a különböző vízlépcsők esetében az erőjáték szerint a vízszinttartáshoz a vízlépcső nagyságától függően változó zsilipsúly szükséges. Ezt kiegészítő súllyal, vagy ellensúllyal érjük el. A megadott vízszinttartáshoz szükséges kiegészítő súly, illetve forgatónyomaték három lépésben állapítható meg. 1. Az ismert Q vízhozam és h vízlépcső alapján a (4) egyenlet, vagy az ő. ábra alapján meghatározzuk az a/d viszonylagos nyitást.
