Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Kienitz Gábor: az 1965-66. évi belvíz hidrológiai értékelése

32 Kienitz Gábor Az 1963-ban kezdődőit nedvesebb időjárás, különösen pedig az 1965. évi nyári belvizek megerősítették azt a feltevést, hogy 1966 tavaszán az ország sík területein jelentős belvizekkel kell számolni. A vízügyi szervek ezek fogadására meg­tettek minden szükséges intézkedést, és időben figyelmeztették a belvizek hatásai­ban elsősorban érdekelt mezőgazdasági szakembereket is. Ezt a célt szolgálta az 1965. október 15-én Szegeden tartott belvízvédelmi értekezlet is. [1] Itt az elő­adások egyikében szerző az elmúlt évek hidrometeorológiai értékelése alapján vizsgálta az 1066. évi belvíz lehetőségét. Elöljáróban hasznos lesz ennek az előadásnak a tükrében megnézni a belvizet kiváltó tényezők alakulását a kritikus időszakban és megállapítani, hogy a belvíz bekövetkezése milyen mértékben volt várható. Szerző két közvetett és két közvetlen, összesen tehát négy tényezőben jelölte meg a szélsőséges télvégi-tavaszi belvizek keletkezésének legfontosabb természeti elő­feltételeit. A két közvetett tényező a talajfelszín állapotát határozza meg abban az időszakban, amikor a belvizet létrehozó csapadékvíz a területre jut; ezek a fel­színi talajrétegeket telítő őszi csapadék, valamint a téli fagy, amely ezt a telített­séget megőrizheti a télvégi időszakig. A két közvetlen tényező a hótakaró vastagsága és olvadásának üteme, valamint az olvadással egyidőben jelentkező és azt követő eső mennyisége. A négy tényező több évtizedes változásait figyelemmel kísérve több megállapítás tehető, amelyek közül legfontosabb az, hogy jelentősebb belvízkárok általában csak akkor következnek be, ha legalább három tényező az átlagosnál lényege­sen kedvezőtlenebbül alakul. A tényezők várható értékeinek, és ezzel a belvíznek előrejelzése teljesen azonos a meteorológiai előrejelzés lehetőségeivel. Jelenleg meteorológiai előrejelzést két hét távlatában is csak fenntartással adnak ki, ezért a belvízi előrejelzés lehetőségei is igen korlátozottak. Emiatt szerző 1965 októberé­ben inkább az időszak uralkodóan nedves jellegéből vont le statisztikai jellegű következtetéseket, és tételezte fel, hogy 1966 tavaszán legalább három tényező ked­vezőtlen értékei jognak egybeesni és jelentős belvizek jognak keletkezni. Ugyanis abban az időszakban a négy tényező közül csak egyre, nevezetesen az őszi csapadékra, de annak is csak fele időszakos értékére voltak adatok. Ezek az adatok pedig — egy rendkívül száraz ősz közepén — egyáltalán nem utaltak még ennek az egy tényező­nek a várható szélsőséges értékére sem. Az addig leesett őszi csapadék ugyanis nem haladta meg a 20 — 30 mm-t, és így mintegy 100 — 120 mm-nek kellett még leesnie a fagy beálta előtt ahhoz, hogy e tényező elérje a kritikus nagyságrendet. A Meteorológiai Intézet Távelőrejelzési Osztálya abban az időpontban nem nyilat­kozott felelősséggel, hogy ez be is fog-e következni, noha lehetségesnek tartották. Az I. táblázat szerint a kritikusnak tekinthető őszi csapadék a fagy beálltáig ténylegesen be is következett országszerte. Megjegyzendő, ez az eset arra figyelmeztet, hogy a szeptember —október —november havi összcsapadékot csak közelítő vizs­gálatoknál lehet az őszi megelőző csapadékkal azonosítani — ahogyan ez az elő­adás során is történt —, részletesebb vizsgálatoknál mindig a tartós fagy bekövet­kezése előtti őszi összcsapaclékkal kell számolni. 1965 decemberében tehát a négy tényező egyike már kritikus értéket muta­tott, mert az őszi megelőző csapadék 200 mm nagyságrendű volt az ország sík­vidéki területein. Ez az érték annál is inkább kritikusnak volt tekintendő, mert a csapadék zöme az ősz legvégén, közvetlenül a fagy beállta előtti időszakban jelent­kezett, tehát a talaj felső rétegeinek a tél beállta előtti telítése szempontjából sokkal nagyobb súllyal esett latba, mintha az ősz elején, vagy akár egyenletesen elosztva jelentkezett volna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom