Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Szőcs József: Az 1965-66. évi téli-tavaszi belvízvédelem Magyarországon

28 Szőcs József befolyásolja továbbá, hogy a fakadóvízből származó károkat nem lehetett egyértelműen különválasztani a belvízitől, így azok is nagyrészt itt szerepelnek. Ehhez hozzájárul még, hogy — mivel 1965-ben a védekezés áthúzódott a koranyári hónapokra — nagyobb területek kimaradtak a művelésből. Ez a körülmény hátrányosan befolyásolta az 1966. évi károk alakulását is, mivel a tavasszal parlagon maradt területekre nagyrészt őszi kalászosok kerültek. (V. táblázat). Természetesen minden rendszerben általában a legmélyebb területek maradtak parlagon, hiszen ezekről lehetett legkésőbb a belvizeket eltávolítani. Az 1966. évi belvíz ugyancsak ezeken a területeken jelentkezett leghamarabb és a levezetést szintén a legkésőbb lehetett biztosítani. Ez a tény is magyarázza, hog}

T a viszonylag korai belvíz ellenére — ami belvízkár szempontjából kedvező — a mezőgazdasági károk jelentősek. Az 1966. évi mezőgazdasági belvízkároknál az Állami Biztosító által becsült adatok szerepelnek a károsodott terület nagyságát illetően. Az 1966. évi belvíz jelentős épületkárokat okozott. Ez a körülmény arra figyelmeztet, hogy a jövőben fokozott gondot kell fordítani — mind az újjáépítéseknél, mind pedig a községfejlesztési terveknél — nemcsak a belvízjárás veszélyére, hanem a talajvízszint ingadozására is. V. táblázat !!)(>•>. évi belvízkár adatok Sorszám Megnevezés Kár millió Ft-ban 1. Mezőgazdasági művelés ráfordításai, ill. becsült terménykárai 360 2. Közlekedési létesítmények kárai 93 3. Épületek újjáépítése, helyreállítási költsége 415 4. Tanácsi közműlétesítmények kára 3 5. Védekezési költség (OVF és egyéb szervek együtt) 130 Összesen 1001 4. TAPASZTALATOK A belvízkárok lehető csökkentése nehéz feladat elé állította az érintett igazgatóságokat, társulatokat, a belsőségi és helyi vízkárelhárításban érdekelt tanácsokat. Igen eredményesen segítették a védekezést — a jégdugók és egyes szűk műtárgyak felrobbantásával — a honvédség és a polgári szervek robbantó részlegei. A belvízvédelmi főműveink a felszabadulás óta sokat fejlődtek, és ezek működése általában megfelelőnek mondható. A szivattyúzási adatokat vizsgálva azt látjuk, hogy míg az emlékezetes 1940—42-es belvizes évek idején a szivattyútelepek összkapacitása 202 m

3/s volt, addig most 495 m

3/s kapacitással rendelkezünk. A védekezés alatt maximálisan 392 m

3/s-os szivattyútelepi kapacitás volt üzemben, ami 94%-kal, ha ehhez hozzáadjuk a szállítható szivattyúk által teljesített 133 m

3/s-ot, akkor pedig 160%-kal nagyobb szivattyúzási kapacitás üzemelt az idén, mint amennyivel az ország 1940-ben rendelkezett, pedig a most üzemben volt szivattyútelepi kapacitás a meglevőnek csak 79%-a. A fenti fejlesztésnek nagy szerepe van abban, hogy a II. 16-i