Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)
3. füzet - Domokos Miklós: A vízgazdálkodási mérleg mutatói
314 Domokos Miklós Valamely adathalmaz-rendszer eloszlása célszerűen a következő eloszlási alakzatokkal jellemezhető: a) A rendszer eredő tartóssági görbéje olyan a(d) síkgörbe, amelynek tetszőleges (d 1, a,) pontja megadja, hogy a rendszer összes adatának hányada a rgyel egyenlő vagy nála nagyobb (0^d*sl). Ezt az alakzatot a hidrológiában általánosan alkalmazzák [10, 11]. b) A rendszer tartóssági felülete olyan a(d,D) felület, amelynek tetszőleges a 1(d 1, .DJ pontja megadja, hogy m rendszer közül Д/л-Ьеп azj a rgyel egyenlő vagy nagyobb értékek hányada legalább d^O^sd^l; [12] c) A rendszer tartóssági jelleggörbéje az az a a(d, D ) térgörbe, amely az eredő tartóssági görbének a tartóssági felületre való vetítésével keletkezik. (A vízgazdálkodási mérleg most bemutatandó elméletében ennek az alakzatnak alapvető szerepe van.) A tartóssági alakzatokat sokszor a matematikai statisztikában szokásos simuló eloszlási alakzatokkal célszerű helyettesíteni. A vízgazdálkodási mérleg elmélete szempontjából közömbös, hogy az eloszlás jellemzése tartóssági alakzattal vagy pedig simuló alakzattal történik-e. I. VÍZMÉRLEGEKRŐL ÁLTALÁBAN. A VÍZGAZDÁLKODÁSI MÉRLEG FAJTÁI ÉS KOMBINÁCIÓI A vízkészletgazdálkodás — korábbi meghatározás szerint [5, 7] — a vízkészletnek a népgazdaság szempontjából optimális hasznosítása és az emberi élet és tevékenység számára való megóvása érdekében kifejtett tervszerű műszaki-gazdasági és jogi-közigazgatási tevékenység. A meghatározást teljesebbé teszi Tuszko gondolata, aki szerint [8] ,,a vízkészletgazdálkodás fogalmát kétféle módon lehet értelmezni: egyrészt mint a vízzel való gazdálkodás közigazgatási irányítását, másrészt mint tudományágat, amely a természeti, a vízrajzi, a geofizikai, a műszaki, a jogi és a közgazdasági tudományok köréből számos kérdést felölel és meghatározott szintetikus egészbe fűz." Az elmondottakból következően a vízkészletgazdálkodás fő munkaeszköze, a vízgazdálkodási mérleg egyrészt a népgazdaság tervezésével, másrészt a víz földi körforgását leíró vízháztartási mérleggel szoros kapcsolatban van [2, 5]. 1. Vízháztartási, hidrológiai és vízgazdálkodási mérleg A víz teljes körforgásának valamely vízgazdálkodási egységre, (térrészre vagy területre) és valamely időszakra vonatkozó egyenlegét (általános) vízháztartási mérlegnek nevezzük. A vízháztatási mérleg egyik megfogalmazása a közismert Q=C-P±AV illetve másképp, általánosabban fölírva a Уо=Уо«?> С, P, AV) (1) egyenlet, amelyben Q a lefolyást, С a csapadékot és P a természetes párolgást, AV pedig az egyéb összetevők (a természetes tározódás, a mesterséges tározás, az emberi tevékenység okozta vízkészletkiadások- ill. -bevételek stb.) együttesét jelenti, végül y 0 a vízháztatási mérleg jelképe és egyben mutatója. Ha a vízgazdálkodási egységet vagy az időszakot úgy választjuk, hogy a vízháztartási mérlegben zJV-nek az emberi tevékenység eredményezte összetevői
