Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

3. füzet

HELYREIGAZÍTÁS A Vízügyi Közlemények 1967 2. számában sajnálatos tördelési hiba fordult elő. A helyes szöveg a 263. oldal 4. bekezdésétől a 264. oldal 1. bekezdéséig: A fentiekben röviden vázolt tervek után tekintsük át az építés eddigi menetét. A munkák 1966 áprilisóban a patakmeder ideiglenes átterelésével és a gát jobb oldali bekötésének helyén fekvő málladék leszedésével indultak meg A munka megkezdésével egyidejűleg megszületett az első tervmódosítás is, nevezetesen a jobb oldali málladékot nem a tervekben szereplő csigás-vonóvedres eljárással, hanem dózerek segítségével szedték le. A terv éppen a meredek domboldal miatt választotta a biztonságosnak tűnő, kikötött csigákon átvetett vonóköteles eljárást, de a gépek kibiztosításával, valamint a kidolgozott biztonságtechnika messzemenő betartásával a dózerek sikerrel leszedték a málladékot. A málladékot a lejtőn nagy halomba tolták, és az így felgyülemlett anyagot három fejtési szinttel kotrós géplánc szállította depóniákba. A munka még így sem folyhatott a megkívánt ütemben — számos más akadályozó tényező jött közbe — és a műtárgy építése, melyhez a málladék teljes eltüntetése és a völgyfenék jobb oldalának megtisztítása volt szükséges, jelentős késéssel, csak júniusban indulhatott meg. A műtárgy építésénél a munka gördülékenv lebonyolítása érdekében több közbejött problémát is meg kellett oldani. A főbb nehézségek a következőkben foglalhatók össze: 1. Az akna alaplemezéhez szükséges 32 mm átmérőjű betonacélok hiánya. 2. Az akna gyors építéséhez legmegfelelőbb technológia kiválasztása. 3. A műtárgy és a gátépítés olyan építésszervezése, hogy a gátépítés a műtárgy befejezte előtt beindulhasson és a két építési folyamat egymást ne zavarja. Végül a munka az eredeti tervvel ellentétben a csillapító medence és a csőtagok építésével indult meg (3. ábra). Mire az aknaalap betonozása elkezdődött, a csillapító medence teljesen, a csőtagok és a vízkivételi csővég pedig nagyrészt készen voltak. Ez több összetett kérdést kielégítően oldott meg, nevezetesen a csőtagok és a csillapító medence építésével kellő idő állt rendelkezésre a hiányzó betonvasak beszerzésére, az elkészült csőtagok teret adtak az akna első szintjének elkészülte után a földmunkának és így folyamatossá tehették a műtárgy építését. Az aknaalap-kiemelés, amelyhez a legtöbb kompresszorozási munka kellett, és a helyenként 1,5 m-t meghaladó tömött homokkő kitermelése szintén haladékot kaphatott. Mint már az előbbiekben is említettük, a főbb szerkezeti egységeket, az aknát, a csőtagokat, a vízkivételi csővéget és a csillapító medencét dilatációs hézagok választják el egymástól (4. ábra). A tervek ÉKIN-nel átitatott kenderköteles, ill. gumiszalagos dilatációs szerkezetet írtak elő. A terv észrevételezése során a kivitelező javaslatára a tervező és beruházó elfogadták az eredeti megoldás helyett ,.Sika" gumilemezes (5. ábra) hézagok beépítését. Ámbár a „Sika" lemez importanyag és sztatikai viselkedésével kapcsolatban jelen pillanatban is folynak főleg összehasonlító jelleggel kísérletek, máris megállapítható, hogy ez a szerkezet műtárgyunk esetében kedvezőbb, mint az eredetileg tervezett. Maga a „Sika" lemez egy kb. 40 cm széles, a középen felvastagított és lírába átmenő különleges anyagösszetételű gumilemez A bebetonozandó részt trapéz szelvényű bordák teszik könnyen rögzíthetővé, és a lemezből csak a középső rész — a líra — a tulajdonképpen dilatáló szakasz kerül a két, egymástól elválasztott szerkezet közé. Szalagszerű tekercsekben kerül forgalomba. Előnyei a mind szélesebb körű vízépítési alkalmazását indokolják. Rendkívül könnyen vulkanizálható (erre a VIZÉP igen egyszerű és könnyen kezelhető készüléket és technológiát dolgozott ki), alkalmazásával rugalmassága következtében gyakorlatilag tetszőleges alakú folytonos dilatációs szerkezet alakítható ki. Ezért zárt