Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Szőcs József: Az 1965-66. évi téli-tavaszi belvízvédelem Magyarországon

Az 1965—1966. évi belvízvédekezés 21 nek nagy része övgáttal ellátott legelő volt. E teriiletet majdnem minden év tavaszán időszakosan víz borította. Sajnos a korábbi legelők egy része felszántásra került és az övgátak karbantartása sem megfelelő, ez is egyik oka volt több tanya elöntésének (11. ábra). A védekezés során szükségessé vált az Orosháza, illetve Székkutas felől érkező vizek egy részének a Mátyáshalmi-csatornába való átvezetése a Sóstó-i és a Nagykeresztút-i csatorna összekötése által. Ezenkívül több helyen kellett esésnövelő szivattyúkat iizembe állítani a vízelvezetés meggyorsítása érdekében. A Szárazér vízrendszerében a Királyhegyes-i főcsatorna alsó szakaszán egyes műtárgyak nyílása szűknek bizonyult, ezek erősen megrongálódtak, sőt közülük hármat robbantással kellett eltávolítani, hogy a víz szabad lefolyását biztosítani lehessen. A csatorna medre egyes helyeken oly mértékű rongálódást szenvedett, hogy a bevédéshez árvízvédelmi osztagot kellett igénybe venni. Battonya térségében a Szárazér-i főcsatornán a Romániából érkező nagyobb vízhozamok okoztak elöntéseket, illetve jelentős károkat. A csatornán a további elöntések és károk megakadályozása érdekében ideiglenes vízhozamszabályozó művet építettek. Mivel a Szárazéren az engedélyezett 3,1 m

3/s-mal szemben 6,4 m

3/s vízhozam érkezett román területről magyar területre, lényegesen megemelkedett a csatorna vízszintje, ennek következtében a Kntasér-i mellékcsatorna Mezőkorácsházán okozott elöntést. Csongrád várostól délre az ún. kilencesi mélyártéri területen a felső főcsatorna vízgyűjtőjén keletkeztek nagyobb elöntések. A víz levezetésének intenzitását a Vidraér-i szivattyútelep teljesítőképessége határozta meg, amely azonban a szentesi és a mindszenti szivattyútelephez hasonlóan korszerűtlennek és elégtelen kapacitásúnak bizonyult. Emiatt került sor a főcsatorna alsó szakaszán mentesítő csatorna építésére és az árvédelmi töltésnél ideiglenes szivattyúk felállítására. A védekezést megnehezítette az időközben jelentkező nagy mennyiségű fakadóvíz is. Kecskemét környékén elsősorban az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatósághoz tartozó Lajosmizse község felől lefolyó vizek elvezetése okozott gondot. A területen alig találunk kiépített csatornát. A földek mentesítése érdekében kotrógéppel kellett bővíteni az Alpár-Nyárlőrinc-i csatorna felső szakaszát és egyik mellékcsatornáját. Ahol gravitációs levezetési lehetőség nem volt, hordozható szivattyúkat kellett felállítani. Szeged határában a már említett Petőfi-telepen bekövetkezett elöntéseken kívül — melyeknek oka a belsőségi csatornahálózat elhanyagolt állapota volt, a Szillér— Baktó-i csatorna öblözetében gyűlt össze legtöbb víz, amely Baktót és Petőfi-telepet is veszélyeztette. A lakóépületek védelme céljából a csatornán a Szeged — Hódmezővásárhely-i vasútnál elzárást kellett létesíteni, ugyanakkor a mélyebb részeken hordozható szivattyúkkal kellett gondoskodni a víz eltávolításáról. Petőfi-telep védelme érdekében ugyancsak kotrógéppel kellett övcsatornát építeni. Az algyői vízrendszerben a Fehértó-i halastavak mintegy 10 millió m

3 belvíz tározását tették lehetővé. A főcsatorna torkolatánál levő stabil szivattyútelep és a védekezés alatt felállított hordozható szivattyúk mintegy 8 m

3/s-os összteljesítménye sem tudta biztosítani a maximális vízmennyiség zavartalan levezetését. Ezért az Algyő-i főcsatorna tehermentesítésére a vízvisszatartásokon kívül a Maty — Fehértó-i árapasztó csatorna zsilipjét is meg kellett nyitni és a vízhozam egy részi') a Gyála-i holt-Tiszába terelni. A vízrendszer Dorozsma —Majsa-i öblözetében a főcsatornát kotrással kellett bővíteni és több szűk átereszt kellett elbontani.