Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A Keleti Főcsatorna vízszállítása 281 partbiztosítás esetén hozzávetőlegesen 3,5 millió Ft. Fűzbokros partbiztosítás esetén mintegy 1,8 millió Ft. Az utóbbi megoldás költségei tehát alacsonyabbak, de a két megoldás műszakilag nem egyenértékű. Az év folyamán közel állandónak tartható vízszín esetén a fűzbokros partbiztosítás megfelelő, ha azonban a vízszín erős ingadozásával kell számolni, akkor a lapos rézsű megfelelőbb. Kiviteli terv készítés előtt a megfelelő mérlegelést el kell végezni. Vizsgálataink során nem érintettük a szivárgási problémákat, mivel a rövid ideig (3 napig) tartott magas vízszint mellett nem alakult ki határozott mértékű szivárgás. Ha a magas vízszintekkel üzemszerűen számolni kell, feltétlen jó karba kell helyezni, esetleg bővíteni a meglevő övárkokat és fenntartásukról különös figyelemmel kell gondoskodni. Ennek költsége véleményünk szerint mintegy további 1 millió Ft-ot tesz ki, 3. A K-V tározó feltöltésének vizsgálata A K-V tározó nagy vízhozamokkal való töltését a kísérlet során akadályozták a halgazdaság igényeinek megfelelő szűrőrácsok. A rácsfelületre számított 0,8 — 1,0 m/s sebességek vízinövénnyel, apró halakkal a rácsot annyira eltömték, hogy rövid idő alatt kb. 0,7 m-es vízlépcső állt elő. A tervezett értéket megközelítő vízhozamot csak a rácsok eltávolítása után sikerült a tározóba juttatni. Mivel az a halastó üzeme esetén nem engedhető meg, megoldandó a rácsfelület nagyobb hosszra való kifejtése a szelvényre vonatkozó átlagsebesség csökkentése érdekében. Különösen veszélyes lehet a helyzet zajló jéggel jelentkező tavaszi belvízhozamok esetén. A nagy hozamokkal való gyors töltés az utófenéken, töltéseken károsodást nem okozott. 4. A K-VII. — Kösely vízlebocsátásí útvonal vizsgálata A kísérlet során különböző korlátozások miatt, sajnos, a tervezett és ellenőrzendő 5 m

3/s lebocsátást nem sikerült megvalósítani. A nádas meder vizsgálatát 0,5 — 3,0 m

3/s közötti vízhozamokkal végeztük. A kísérleti eredmények értékeléséből a nádas meder sebességtényezőjére £ = 7 — 15 közötti értékeket kaptunk. A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy 5,0 m

3/s vízlebocsátás esetén sem lép ki a víz sehol az ősmederből. A nád megdűlésének elkerülése érdekében azonban a vízhozam növekedése óránként a 0,5 m

3/s-ot nem haladhatja meg. Ezt a követelményt a K-VII. beeresztő zsilip kezelési utasításában rögzíteni kell. A mederben vízszállító künet kotrására szükség nincs. A vízszállítást javítja, ha a mederben 8 — 10 m széles nádnientes sávot állítanak elő. 5. Kék-Kálló vízszállításának vizsgálata A kísérlet során a Kék-Kálló medrében tartósan 9,8 — 9,9 m

3/s vízhozamot vezettünk le. Az ehhez tartozó vízszinteket 200 m-enként karóval rögzítettük és a karókat beszínteztük. A kísérlet során elrendelt állapotrögzítő bejáráson az alábbiakat tapasztaltuk. A Kék-Kálló 0 — 3900 m szakaszán a vízhozam a középvízi medrekben maradt. A mederoldalak eredeti állapotukat a vízszintcsökkenés után is megtartották. A 3900—6400 m szakaszon a vízleadásnál a víz a hullámtérre kilépett, a mederoldalaknál minimális mederomlások mutatkoztak, 6400 —8600-ig kisebb omlások és kimosások keletkeztek. A 8660-tól 11 200-ig a víz a középvízi medrekben maradt. Itt a mederomlások fokozott mértékben jelentkeztek. A víz eszerint hosszabb szakaszon a részben művelés alatt álló hullámtérre lépett ki, így ez a hozam túlzottnak tűnik. A károsodás nélkül leengedhető hozam az üzemi tapasztalatok szerint 8 m

3/s. A partomlások nem annyira a vízhozam értékétől, hanem a vízhozamváltozás sebességétől függnek, mint ezt hazai kutatások igazolják [5]. így a bakonszegi zsilipnél a nyitás, de főként a zárás sebességét korlátozni kell. 0. Egyéb tapasztalatok A kísérlet lebonyolításával kapcsolatban a kitűzött feladatokon túl néhány olyan tapasztalatot is szereztünk, melynek ismerete hasznos lehet más hasonló méretű vagy jellegű helyszíni kísérlet megvalósítása, illetve öntözőrendszerek létesítése, tervezése során.